Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Hetvényi Lajos: A gyermek és ifjú példaképe
II lését mint világi erő megindítja földi helyzeLed kényszere, szilárd állásnak biztosítása embertársaid sorában, de ha nem figyelsz az égi szóra, tekintetedet nem veted Istenre s azoknak ajkára, a kik néked részint közvetlenül a szent Írásból, részint pedig közvetve akár a természetből, akár a történelemből, akár bölcs férfiak irataiból, vagy az értelem következtetéseiből hirdetik az igazságot, akkor úgy jársz, mint az a virág, melyhez a napnak sugara nem jutott el; elpusztulsz, elzüllöl, a szellemi halál képét viseled magadon. Továbbá gondoljuk meg azt is, hogy az a kis növény önmaga nem rejtőzködik el a világosság elöl, mert nem szegülhet ellene a temészeti törvény rendelkezésének — — — és az Isten képmására s hasonlatosságára teremtett ember szabad akaratát arra használná fel, hogy lábbal tiporja a vallás erkölcsi fejlődés örök törvényét s figyelmetlensége által erzárja maga elöl a töké- letesbülés útját ? Jó szülőitek ide küldöttek, hogy a szellemi világosság táplálja, nevelje lelketeket s volna valaki közietek, a ki ez elöl elrejtözködnék s eltűrné, hogy a természeti világ azt a lényt, kit az isteni bölcseség a földi dolgok urává, gondviselőjévé rendelt, megszégyenítse ? Ugy-e szeretett ifjúság ezt te nem teszed, de követed a tizenkét éves Jézus példáját a szent figyelésben. Mert be kell látnod, hogy Mária is a jobb részt választotta, midőn leült Jézusnak lábához, hallgatta beszédét s ez által oly kincset gyűjtött, mely el nem vétetik tőle, míg Márthának szorgalma és igyekezete maradandó jutalmat nem szerez, mert nem figyel az Urra, nem hallgatja az élet beszédét. II. Azon az úton, mely bennünket Isten országába visz, Isten igaz gyermekeivé nevel, az első lépés a szent figyelés, melyet nyomban kell követni a másodiknak is s ez nem egyéb, mint a buzgó kutatás. Evangéliumi szent leczkénkben meg van Írva, hogy Jézus nem csak hallgatta a doktorokat, hanem kérdezgette is s ez által elmerült önmaga, elmerült környezete is az isteni tudományba. — Mert a puszta figyelés kérdezgetés, kutatás, a tudásba való elme- rülés nélkül annyi, mint betekintés az aranybányába a kincsnek kiaknázása, napfényre hozatala nélkül. Bármilyen éles szemmel
