Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 1. szám - Hetvényi Lajos: A gyermek és ifjú példaképe

10

készítse el. Feleletünk erre evangéliumi szent leczkénk alapján nem lehet más, mint hogy kövesse a gyermek Jézus példáját

1. a szent figyelésben,

2. a buzgó kutatásban

3. és a határozott feleletben.

I.

Alap igénkben azt olvassuk a tizenkét éves Jézusról, hogy hallgatja a doktorok beszédét; figyel szavukra, tekintetét nem a nagy város csillogó külsőségeire, hanem azoknak a kutatásban megöszült egyszerű irásmagyarázóknak ajkára veti, a honnan az igazság még mint csak homályba burkolt titok röppen el.

íme az Ige testté lön, hogy Istennek szeretete világosan látható legyen és mikor még nem jött el órája, maga a földre szállott Ige gyönge, gyarló emberi ajakról hallgatja Istennek beszédét. — De miként van az, kérdezhetné bárki közületek, hogy a szeretet Istene egyszülött fiát, ki nála öröktől fogva isteni dicsőségben volt, annyira megalázza ? Isten bölcseségét ugyan véges elménk át nem láthatja, kutató értelmünk bár útjainak végére nem mehet, mégis nem látjuk-e ebből is Istennek irántunk tanúsított szeretetét, nem nyilván való-e, hogy egy szülött fiát, magát a boldogsághoz vezető útat, az örök életet és igazságot azért rendelte az emberi fejlődés törvénye alá, nevezetesen azért küldte a jeruzsálemi templomba, hogy nékünk mindnyájunknak,, jelen esetben különösen néked gyermek és ifjú, példát mutasson A mennyei Világosság a maga isteni eredetiségében híjába" jött volna közénk, meg nem ismertük volna; de íme közöttünk lakozott emberi formában és így láttuk az Atya egyetlenegyének dicsőségét, láttuk példáját, láthatod öt te is szeretett ifjúság ott a jeruzsálemi templomban; nézd csak, nézd, mint hallgat ö a doktorok szavára.

Megfigyelted-e már a virág növését ? A magot elvetik a földbe s a talaj termékenyítő ereje csirát fejleszt abban; a főidből előtűnik, azonban csakhamar elhervadna,- ha a napnak éltető világossága nem érné; hijában volna minden öntözés, ha a nap mintegy nem mondaná néki: »jöjj hozzám közelebb«. — Midőn

ezt így elgondoltad, nem jutott-e saját sorsod is eszedbe ? A szellemi művelődés csiráját az Úr oltotta lelkedbe s annak kifej-