Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Hetvényi Lajos: A gyermek és ifjú példaképe
8 alapon képesek is a nyilvános istenitisztelet ajatt tovább építeni. Bamberg könyvében a tárgyalási elveket követte s feladatát szerencsésen oldotta meg. A magyarázat nagyobbára könnyű körülírások, a példák találók, a szöveg fögondolatainak csoportosítása világos és áttekintő, a versek megfelelők. Advent 4. vasárnapjának epistolájára a brandenburgi egyházban (Filipp. 4, 4—7) így készít elő: A mai evangyéliom (János 1, 19—28) szintén az Úr eljövetelére mutat, mert visszautal Jánosra és általa Mózesre s a prófétákra. Az epistola arra szólít fel, hogy örüljünk a Megváltó új megjelenésének. A főgondolatot a szöveg egy mondata fejezi ki: Az Úr közel vagyon! Ez utolsó ádventi ige int: örömre (4. v.) szeretetre (5. v.), hitre (isteni bizodalomra 6. s 7. v.). A perikopa utolsó verse a heti szent ige. Szentháromság után való 12. vasárnapon (II. Korinth. 3, 4—11.) e főgondolatokat adja: Sinai és Golgotha! Az ószövetség betűt adott, az új lelket; amaz félelmet gerjeszt, ez bizodalmát kelt; amaz múlandó, ez múlhatatlan. Nem mindig ily rövidek és világosak az összefoglalások; akárhányszor a gondolatok nem különülnek el logikailag élesen. De ne tagadjuk azt sem, hogy ennek oka nem rejlik mindig magában szerzőnkben; egyik másik epistola oly gazdag, hogy az összefoglalás nem igen lehet rövid. Bamberg magyarázataival a nyilvános istenitiszteletre akarja a tanulókat előkészíttetni, A tanító még ott is, a hol gyermekístenitisz- telet tartatván, a perikopák bizonyára főleg az evangyéliumok, vagy a levelek legkönnyebb részei, sikerrel fogja használni e könyvet, ha nem a gyermekek előkészítése czéljából, úgy hát önmagának előkészítésére. Bár ne vetnék meg a lelkészek sémi Jausz Vilmos. (Folytatása következik.) A gyermek és ifjú példaképe. Adventi egyházi beszéd ifjúsági istenitiszteleten. Mondotta : Hetvényi Lajos, vallás-tanár. Alapige : Luk 2, 42.—49. Szeretett ifjúság ! Testvéreim a Jézus Krisztusban ! Tán nincs közöttetek senki sem, a ki még nem fejezte volna ki örömét a felett, hogy három hét múlva már itt van szent karácsony ünnepe, a boldog örömnek napján, mely meghozza mindnyájatoknak azt, mire epedö szivvel, boldog reménynyel várakoztok. Ki ne gondolt volna már most közületek az édes pihenésnek, a nyugalomnak «a kedves idejére, a mit kiki otthon a jó szülök körében tölt ?- Látod már előre, a mint karját nyújtja feléd édes atyád s anyád, hallod a szót: »Isten hozott ! ! Megjöttél édes gyermekem!«
