Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 1. szám - Mohar József: Népnevelésünk és az iskola
4 közvetlen a tapasztalás útján meggyőződést szerzett és tapasztalatait az okok és érvek világánál összehasonlítja; az állításom igazságát be fogja látni. — A felekezeti iskolát a nép rendszerint a sajátjának tartja (a protestánsoknál tarthatja is); érdeklődése ez iránt és ennek ügyei iránt vagy megvan, vagy könnyen felkelhető. A felekezeti jelleg mellett könnyű szerrel megteremthető tehát az a szükséges kapocs, a melynek iskola és szülei ház között lennie kell; ez a jellegű iskola leginkább hordja szervezetében azokat az eszközöket, a melyekkel a tanító nemcsak az iskolájából közvetlenül kikerült ifjakra, hanem egyháza felnőtt híveire is neve- lőleg hathat. Nem lehet tagadni, mert hiszen a tapasztalat igazolta be, hogy mai iskolai szervezetünk mellett a legközvetlenebb hatása a népre a felekezeti iskolának van; a szó szoros értelmében vett népnevelővé legkönnyebben a felekezeti iskola tanítója lehet. Hogy azzá lesz-e vagy sem? az a tanító helyzetétől és tanítói arravalóságától — szóval egyéniségétől függ. Ha helyzete anyagilag függő, ha egyéniségével a nép és feljebbvalói előtt tekintélyt tartani nem képes, vagy a nevelői arravalóság belőle hiányzik: akkor az iskolának érintett helyzete, tehát jellege, a népnevelésnek nemcsak előnyére nincs, hanem határozottan kárára van. A tanító hatása ily körülmények között még az iskolában sem érvényesül, hanem leggyakrabban az egyháznak kétségtelenül egyoldalú felfogáson álló befolyása vagy ennél is egyoldalúbb felfogás érvényesül. Ilyen helyen a nevelésre szorúló nép az iskolát oly helynek szokta tekinteni, a hol kielégítheti hiúságát és becsvágyát. A mennyire előnyös tehát egy felvilágosodott, minden tekintetben arra való tanítóra nézve az iskola felekezeti jellege, másoldalt annyi veszélyt is rejt magában a népnevelésre nézve egy egyénileg önállótlan és hivatására rá nem termett tanító kezében. A községi iskola szervezete még mindig elég nagy befolyást enged meg a szülőnek az iskolaszék utján az iskolára és annak ügyeire, a községi iskolát ennélfogva a nép még mindig magáénak tartja, vagy legalább tarthatja. Ott, a hol nem tartja a magáénak, ezt a körülményt az utóbbi időben sajnosán terjedő felekezeti izgatásoknak kell betudnunk. Ezen jelleg is magában hordja azt a kapcsot, a mely az iskolát a szülei házzal összeköti; ezen kapocs arra való tanítónak elég alap arra, hogy nevelő hatását a népre is kiterjeszsze, hogy népnevelői magaslatra emelkedjék. Hogyha a tanító egyéniségénél, nevezetesen képzettségénél, jelleménél vagy anyagi helyzeténél fogva nem alkalmas arra, hogy az iskola kedvezőbb
