Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 2. szám - Mohar József: Népnevelésünk és az iskola

34

lakóival való érintkezés híján, másrészt talán kedvezőbb anyagi helyzet folytán, eltérőbb életmódot folytat a község lakóéitól, mint a minőt p. o. a felekezeti iskola tanítója folytatni szokott. Nem mondom, hogy életviszonyai oly primitívek lehetnek, mint a nép életviszonyai, csak azt, hogy ne igyekezzék a feltűnést, a külső úrhatnámságot keresni, talán még akkor is, ha ezekkel az egyszerűséget, vagy épen a szegénységét csak takarja. A népnek az ily gyakorlati dologban éles szeme van, átlát a takarón és megszűnt tisztelni azt a tanítót, a kinek életmódjában ilyen hibákat fedez fel. Legyen a tanító életmódjában és viselkedésében egyszerű, de tisztességes, józan és munkás; barátságos, de nem pajtáskodó; akkor leltet faluja erkölcsi életére irányitó befolyással; akkor lehet a népnek nevelője.

Ezen elsorolt és más hibákkal azonban nemcsak az állami iskolák tanítóinál találkozunk ; olyan jelenségek ezek, a melyekkel, a népnevelés nagy kárára, ma sűrűbben találkozunk, mint ezelőtt, akármelyik jellegű iskola tanítójánál is. Itt említem fel, hogy a népnevelés szempontjából a nőtanítók ellen is lényeges kifogás emelhető. Nem akarom a nőtanítóknak általánosan ismert lelkiismeretes működését kicsinyelni, azonban a dolog természetében rejlik, hogy a népnevelői hivatásukat férfi kollegáik náluknál sikeresebben oldhatják meg; épen azért, bár elvileg a nőtanítók alkalmazását elfogadom, a gyakorlati élet és a népnevelés szempontjából faluhelyen való alkalmaztatásukat nem helyeselhetem.

Önérzetes és lelkiismeretes tanító a fent vázolt helyzetben kényelmetlenül, sőt rosszúl érzi magát; máshova vágyik, a hol vagy szerencsésebb viszonyokat találhat, vagy talán kedvezőbb körülményeket teremthet. Innét van az a sok áthelyezés az állami iskolai tanítóság között. Ismerek tanítót, a ki átlag minden harmadik esztendőben más helyen szolgál és ez idő szerint már ötödik állásában — rontja a népet. Nevelő hatást rövid idő alatt kifejteni nem lehet, népnevelő hatás kifejtéséhez pedig éppenséggel bosszú ideig tartó tervszerű működés kell. Népnevelés szempontjából a tanítók sűrű változása egy-egy álláson helytelen, ezt az illetékes hatóságoknak meg kellene akadályozni. Az érdemek jutalmazásáról más módon gondoskodjék az állam.

Ha az említett körülményeket mind egybevetjük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az állami jellegű iskola mai szervezete miatt, népnevelői feladatát az előbbieknél kevésbbé töltheti be, az állami tanítónak hivatásszeretet mellett a legtöbb egyéni arravalósággal kell bírnia, ha a népnevelő magaslatára akar emelkedni. Kétségtelen azonban az is, hogy ez az iskoja van legkevésbbé kitéve illetéktelen külső befolyások