Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 2. szám - Mohar József: Népnevelésünk és az iskola

34 lakóival való érintkezés híján, másrészt talán kedvezőbb anyagi helyzet folytán, eltérőbb életmódot folytat a község lakóéitól, mint a minőt p. o. a felekezeti iskola tanítója folytatni szokott. Nem mondom, hogy életvi­szonyai oly primitívek lehetnek, mint a nép életviszonyai, csak azt, hogy ne igyekezzék a feltűnést, a külső úrhatnámságot keresni, talán még ak­kor is, ha ezekkel az egyszerűséget, vagy épen a szegénységét csak ta­karja. A népnek az ily gyakorlati dologban éles szeme van, átlát a ta­karón és megszűnt tisztelni azt a tanítót, a kinek életmódjában ilyen hi­bákat fedez fel. Legyen a tanító életmódjában és viselkedésében egyszerű, de tisztességes, józan és munkás; barátságos, de nem pajtáskodó; akkor leltet faluja erkölcsi életére irányitó befolyással; akkor lehet a népnek nevelője. Ezen elsorolt és más hibákkal azonban nemcsak az állami isko­lák tanítóinál találkozunk ; olyan jelenségek ezek, a melyekkel, a népne­velés nagy kárára, ma sűrűbben találkozunk, mint ezelőtt, akármelyik jel­legű iskola tanítójánál is. Itt említem fel, hogy a népnevelés szempont­jából a nőtanítók ellen is lényeges kifogás emelhető. Nem akarom a nő­tanítóknak általánosan ismert lelkiismeretes működését kicsinyelni, azon­ban a dolog természetében rejlik, hogy a népnevelői hivatásukat férfi kollegáik náluknál sikeresebben oldhatják meg; épen azért, bár elvileg a nőtanítók alkalmazását elfogadom, a gyakorlati élet és a népnevelés szempontjából faluhelyen való alkalmaztatásukat nem helyeselhetem. Önérzetes és lelkiismeretes tanító a fent vázolt helyzetben kényel­metlenül, sőt rosszúl érzi magát; máshova vágyik, a hol vagy szerencsé­sebb viszonyokat találhat, vagy talán kedvezőbb körülményeket teremthet. Innét van az a sok áthelyezés az állami iskolai tanítóság között. Isme­rek tanítót, a ki átlag minden harmadik esztendőben más helyen szolgál és ez idő szerint már ötödik állásában — rontja a népet. Nevelő hatást rövid idő alatt kifejteni nem lehet, népnevelő hatás kifejtéséhez pedig ép­penséggel bosszú ideig tartó tervszerű működés kell. Népnevelés szem­pontjából a tanítók sűrű változása egy-egy álláson helytelen, ezt az il­letékes hatóságoknak meg kellene akadályozni. Az érdemek jutalmazásá­ról más módon gondoskodjék az állam. Ha az említett körülményeket mind egybevetjük, arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy az állami jellegű iskola mai szervezete miatt, népnevelői feladatát az előbbieknél kevésbbé töltheti be, az állami tanító­nak hivatásszeretet mellett a legtöbb egyéni arravalósággal kell bírnia, ha a népnevelő magaslatára akar emelkedni. Kétségtelen azonban az is, hogy ez az iskoja van legkevésbbé kitéve illetéktelen külső befolyások­

Next

/
Thumbnails
Contents