Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 8-9. szám - Egyesületi élet

266

Ezután a választásokat ejtették meg.

Tiszteletbeli elnöknek FabinyTeofil volt igazságügy minisztert, elnöknek pedig Péter ffy Sándort választották meg.

Horváth Sándor budapesti evang. lelkész, szép beszédben üdvözölte az alakuló gyűlést. Azután megválasztották a kerületi bizottságokat.

Péterfiy Sándor bemutatta az alapszabály-tervezetet, melyet a gyűlés a bizottságnak adott át, hogy a belügyminiszterhez megerősítés végett terjesszék be.

Polgár József tolna-hidegkúti tanító a mozgalom lelkes megindítója, a kántortanítók sérelmes nyugdíj-ügyét ismertette. Előadta, hogy a tanítói fizetések felvételére kirendelt közigazgatási közegek nem egyöntetűen járnak el; mig egy részük csak a fizetés felét minősíti tanítóinak, a minek következménye az, hogy csak a fizetés fele tudatik be a nyugdíjalapba, — mások a stóla kivételével az egész fizetést annak tekintik. A nyugdíjak folyósításánál is annyi az önkényesség, hogy sok szerény kántortanító agg korára a legnagyobb nyomornak van kitéve. E kérdésben Polgár a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézendő emlékiratot olvasott fel, annak elfogadását kérve.

A gyűlés a javaslatot a központi bizottsághoz utasította, de az orvoslás szükségét határozatilag kimondotta.

Simkó Endre előadása alapján foglalkoztak a tanítóképzés kérdésével is. Érdekes e tárgyban a Péterfiy S. nyilatkozata, a ki nem tartja időszerűnek, hogy nagy változtatásokat, határozzanak el ez alkalommal, hanem ezt indítványozza, hogy Simkó javaslata szellemében kérje fel a közgyűlés az egyetemes tanügyi bizottságot, hogy igyekezzék a tanítóképző intézeteket alkalmas intézkedések által megfelelő színvonalra emelni.

Több kevésbbé fontos tárgy elintézése után a gyűlés, lelkes hangú atban, a Szózat eléneklésével végződött be.*)

A győri evang. egyházmegyei tanítók jubiláris díszgyűlése.

A győri ág. hitv. ev. egyházmegyei tanító testület 1896. junius hó 29-én Győrben tartotta drága hazánk ezer éves fennállásának emlékére »Jubiláris díszgyülését« az evang. egyház tanácstermében. Méltó ünnepi hangulat s igaz szívbeli érdeklődés sugárzott ki a jelenvolt szépszámú intelligens vendégkoszorú, mint tanügy barátok, — valamint az egylet összes tagjainak szeméből is. — Örömnapja volt ez kisded seregünknek, mint a nemzet szerény napszámosainak, mert láttuk teljes megnyilatkozásában azt a meleg érdeklődést, melylyel ma már viseltetnek a tanügyiránt azok is, kik közéletünk terén tekintélyes állást foglalnak el és működésük mezején a közelismerés babérait érdemlik. És ezen örömérzetünknek köze*) Részletesebb tudósítással, sajnálatunkra, ezidó'szerint nem szolgálhatunk, minthogy a jegyzőkönyvet, vagy legalább annak kivonatát, minden sürgetés daczára sem kaphattuk kézhez.

S z e r k.