Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 8-9. szám - Egyesületi élet
265 bölcsünk: »Gondold meg: solutsem volt idő oly mostoha, nemzet oly elsii- lyedt, hely oly szerencsétlen körülmények közt, midőn és hol szív nem találkozott volna való erénynek liodoló, sohasem volt ember, ki erkölcsi sülyedése lépcsőjén is, hacsak kétségbeesés érzelmeivel is meg nem ismerte s mindenek felett sohasem volt és sohasem leszen ember, ki szíve és lelke tisztaságát üldözés és szeszély közt is ég áldásának nem tartotta, ki magát balsorsban is boldogabbnak nem hitte, a szerencsében tündöklő gonosznál.« Akit szíve tisztasága, lelkiismeretének nyugalma nem elégít ki és más jutalmat is vár, annak szíve nem tiszta, erénye nem önzetlen és végtelenül igazságos, hogy azt a mennyei jutalmat nem is élvezi, mit az az igazán őszintén jók élveznek. Mennyivel kevésbbé élvezi a »szerencsében tündöklő gonosz,« és bármennyire legyen nyilvánvaló, hogy ezt a lelkiismeret nem furdalja, bármily boldognak látszik; ne hagyd magad édes öcsém megtántoríthatni. Mi nem vagyunk arra hivatva, hogy a szíveket és veséket vizsgáljuk, nem tudjuk mi lakik kiuek-kinek keble mélyében, azt sem tudjuk, hogy az egyeseknek élete drámája hol, mikor és hogyan végződik, legkevésbbé tudjuk pedig azt, miért így kormányozza a Mindenható a világos, hogy abban sokszor úgy véljük, igazságtalanságok történnek. Gyarló férgek vagyunk ahoz, hogy a végtelenség utait birálgassuk. Elégedjél meg azzal, hogy erényed magával hozza jutalmát, e tudatban légy boldog s boldogságodat ne zavarja afeletti tépelödés, miként fog bűnhődni más, kit a te véges eszeddel büntetésre méltónak gondolsz. A mit halandó szemeinkkel látnunk nem engedtetett, világosítsa fel ott elmédet, a hit fáklyája, hogy lássad a Mindanható atyának bölcseségét, igazságosságát, és végetlen kegyelmét, és szent áhítattal borulj le színe előtt, mint egykor a kételkedő apostol: Én Uram és én Istenem. Sass János. Az evang. tanítók országos gyűléséről. A sióvidéki evang. tanítók felhívásának nem remélt eredménye lett. A tanügyi kongresszuson jelenlevő ev. tanítók szép számmal jelentek meg az ország minden részéből már az ismerkedési estélyen, valamint az elő- értekezleten is. Valami impozáns volt aztán a jul. 9-iki közgyűlés; az egybegyült tagok zsúfolásig megtöltötték az evang. főgymn. dísztermét. Péterffy Sándor korelnök nyitotta meg a közgyűlést. Üdvözölte az egybegyűlteket és bejelentette az elöértekezleten hozott határozatot, mely szerint az ág. hitv. evang. tanítók országos egyesület alakítását határozták el. Röviden ismertette az alakítandó egyesület czélját s a tanítókat buzdítja, hogy továbbra is szolgálják az ügyet teljes erejükkel s ápolják a hazafias szellemet.
