Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 8-9. szám - Tárcza

262

Itt örömdal és dicsőség' üdvriadala, ott gyászhangok egy elhunyt felebarátunk sírja felett és egy zajos élet befejeznének szomorú némasága. Azok a földgöröngyök, melyek Kormos Károly koporsójára hullottak, zár- kövei ennek a drámának, mely szemünk előtt játszódott le, melynek legalább némi részben te magad is szereplője voltál. A függöny legördült, s azon viszonyoknak, melyek az ő életével összefüggésben voltak, végesza- kadt. Álljunk meg e tehát fris sirhalomnál, vetkőzzük le mindennapi köntösünket, öltözzünk habár gyászos, de ünnepi ruhába s elmélkedjünk a múlt azon eseményei felett, melyeknek szálai e keresztfához fűződnek.

Egy korán befejezett élet, java férfikorában elhunyt felebarátunk sírja ez. Első gondolatunk, hogy miért kelle ily rövid élet után elköltöznie örökre az élők sorából, mikor még oly fényes pályát ígért magának, mikor még igen sokat akart elérni s‘ ezen vágyainak élt úgy szólván minden pillanatban. Igazságtalan a gondviselés.

De emlékezzünk vissza, hogy inig élt, mig szerepelt közietek, mennyi panasz hangzott el ajkaitokon, még több háborgott elhallgatva szivetek fenekén a miatt, hogy ö elérte céljait oly utakou, melyeken az igazak járni nem szoktak. Hízelgéssel, meggyőződését másokénak alávetve, egyéniségét szüntelen előretolva, a világ szemeibe port hintve, dőzsölő kompániákban saját érdekeit hajhászva, csupán pénzért házasodva, önelvetéssel szolgálva a hatalmasoknak, ezekkel az eszközökket jutott gyorsan mind magasabb polcra. Alinélkodva szemléltétek gyakran az ő óriási sikereit s keserűen ébredt fel bennetek nem egyszer a gondolat, miszerint ime, mig a tisztességes és becsületesen munkálkodó ember jutalom nélkül marad, elismerés nélkül huzza az igát, addig az, ki ilyen nem igaz utakon jár könnyű szerrel emelkedik a magasba. Nem igazságos a gondviselés.

És most ha átgondolod, hogy akik könnyeket hullatnak a sokszor irigyelt férfiú sírja felett, nem egyedül az ö halála miatt sírnak, hanem a miatt is, hogy az ö könnyelmű, pazar életmódja folytán adósságok hullámai csapva össze feje felett, szégyenérzetet és gondot is hagyott örökségül özvegyére és ipára, ha meggondolod, hogy kora halála a dőzsölésnek szenvedélyek viharainak s a hitelvesztés feletti kétségbeesésnek következménye volt: el kell ismerned, hogy van az ember élete folyamában igazságos törvény, mely kérlelhetlen szigorúsággal osztja és végre is hajtja Ítéletét és ezt kikerülni halandónak hatalom nem adatott.

Daczó öcsémnek élettörténete is be van van fejezve legalább annyiban hogy jellemének és eddigi tetteinek következménye már most teljesen kifejlődve tűnnek fel a szemhatárom. A zsugorisággal s lelketlen zsarolással össszeharácsolt nagy vagyonnak egy része Kormos sírjában van eltemetve, az elveszett örökre; A másik részének saját fia iparkodik minél előbb nyakára hágni. Azt már kifejtettem egyik korábbi (XXVI.) levelemben, hogy a fiú szellemi fejlődésének iránya egészen az apa jellemére vezethető vissza, mint kútforrásra. Mondottam, hogy ilyen apa nem is nevelhetett más irányú fiút.

De annak is az apa volt az oka, hogy a fiú Kormos társaságába