Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 4. szám - Gyakorlat

127

„M on da pedig: Egy embernek vala két fia; Ésmonda az itjabbik az atyjának: Atyám! add ki nekem az örökségből az én részemet! Annak okáért az megosztá kö- zöttök az örökséget. Nem sok napok után pedig, mikor mindeneket egybetakart volna az ő ifjabbik fia, messze méné idegen tartományba“ . . .

Ki az az ember, kinek két fia volt? (Isten.)

A két fiú közül melyik volt a tékozló? (Az ifjabbik.)

Kiről szól a példázat ? (A tékozló fiúról.)

Ki tehát a példázat főszemélye ? (A tékozló fiú.)

A tékozló fiú képe alatt milyen embert kell értenünk ? (A bűnös embert.)

A tékozló fiúnak történetében tehát kinek a történetét láthatjuk ? (A bűnös embernek történetét.)

A tékozló fiú mindig bűnös volt ? (Nem.)

Mikor lett bűnös ? (Mikor elhagyta az atyai házat.)

Mig otthon élt, milyen volt az ifjabbik fiú? (Ártatlan.)

Úgy van. — Míg otthon volt, ártatlanságban töltötte gyermekéveit az ifjabbik fiú édes atyjával együtt boldogan. Ha valamije fájt, elpanaszolhatta, ha valaminek örült, elmondhatta, kiönthette szive örömét. Szükséget nem látott, gond sohasem bántotta. Hiszen az édesatya igen gazdag volt, kinek „sok bérese“ és „kenyere“ is volt bőséggel. O gondoskodott gyermekeiről is, hiszen maga mondja: „Fiam, minden marhám tie d“.

Mig otthon volt az ifjabbik fiú, hogyan töltötte gyermekéveit ? (Ártatlanságban.)

Milyen volt élete ? (Boldog.)

Milyen volt sorsa? (Jó.)

Ha baja volt, ki vigyázott reá ? (Atyja.)

Örömét kivel osztottta meg? (Atyjával.)

Látott-e szükséget? (Nem.)

Ismert-e gondokat? (Nem.)

Miért nem ? (Mert atyja gazdag volt.)

Mit mondott a tékozló fiú? (Az én atyámnak, mely sok béresei bővölködnek kenyerekkel“ . . .)

Mit kell a „kenyér“ alatt értenünk? (Minden jót.)

Az atya, ki még béreseiről is úgy gondoskodott, (hogy azok bő- völködtek), feledhette-e tulajdon gyermekeit? (Nem.)

Milyen atya az, ki gyermekeiről hűségesen gondot visel ? (Jó.)

Az édesatya gondját viselte-e gyermekeinek ? (Igen.)

Lehetett-e hát ő rossz atya ? (Nem.)

Kereshetjük-e tehát az atyában az elválás okát? (Nem.)

Kiben kell azt keresni egyedül? (A fiúban.)

A mint megnőtt az ifjabbik gyermek, kicsi lett neki az atyai ház. Gyermekkorával együtt eltűnt engedelmessége is. Akarata nem szere