Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 1. szám - Id. Varga János: Emlékezés a "győri nagy" napra
10 között kiemeli: „Mint az egyháznak, a hívek összessége örömének szolgája mindenkor azon törekszem, azért imádkozom, hogy egyházkerületünknek minden gyülekezetében megszilárdúljon az egyháziasság, világodon az élőhitnek lángja. Kötelességem lesz felügyelni, hogy a tanítói pályára készülők tanintézeteinkből a szakképzettség mellett benső hit- buzgóságot is hozzanak el. Őrködni fogok, hogy a munka mezejére térve úgy gondozzák az iskolát, mint valósággal az egyház veteményes kertjét, hogy vezetésük alatt az iskolák híven' egyesítsék az oktatással a nevelést és míg egy részről ismeretekkel gazdagítják a növendékek emlékezetét : más részről mind mélyebben meggyökereztessék azok kebelében a vallásos érzést s ezzel erősítsék az erkölcsiségnek támaszát. Másfelől minden alkalommal oda hatni törekszem, hogy a szép és terhes tisztet végző tanítók is tapasztalhassák, miszerint buzgóságukat elismerés követi és ők az egyházban jogaiknak, érdekeiknek hűséges támogatóját találják.“ Hosszasabban foglalkozik a lelkészi kar feladatával, majd rátér a középiskolák, theol. intézet és nőnevelés ügyére, a mind végig fokozott érdeklődéssel hallgatott székfoglalót így fejezi be; „Kérve kérem a lelkészek, felügyelők, az egyházker. összes tisztviselői, a tanárok, tanítók, egyházmegyék s egyházközségek támogatását hivatalos teendőim teljesítésében. — A Mindenhatóhoz imádkozom erőért, hogy az előlegezett bizalmat kiérdemelhessem. A Krisztustól vett szolgálatomban az egyház és honszeretet buzdít a munkára. — A mi minden eljárásomban szemem előtt leszen, az az Isten szt. akaratja : az igazság.“ Ezután a programmszerüleg megállapított üdvözletek következtek: az egyetemes egyház, a három testvérkerület. Luther társaság, a ref. küldöttség, az esperesek, esperesi felügyelők és középiskolák részéről. Mind egy-egy tanulság, a mit jó volna ide [iktatni; a sok közül azonban csak egyet! Schreiner felügyelő úr a többi közt ezt mondta: „Fényes tehetségét, tudományos képzettségét éveken át ismerjük — ez záloga annak, hogy tapintattal fogja a püspöki kormányt vezetni. Hogy a választás alkalmával vélemény-különbség volt, az ne bántsa Főtisztelen- dőségedet, ez megszűnt, midőn a többség így nyilatkozott, reánk számíthat, mi hitrokoni szeretettel követjük.“ Az ünnepély itt véget ért és néhány folyó ügy elintézése után a díszülés imával és énekkel befejeztetett. A hivatalos kereten kívül jelentkező tisztelgőket a mint említettem a konvent teremben fogadta Fötisztelendő püspök úrunk. Ezek a segédlelkészek, a kerületi tanítók és a soproni theol. ifjúság küldöttsége ; az elsőnek Nagy Lajos dabronyi s.-lelkész úr volt szónoka, ki lendületes beszédben kérte a főpásztor atyai jó indulatját ; a tanítói kar nevében Pap Ferencz a kér. tanítók egyik képviselője mondta az üdvözlő beszédet; a tisztelgőkhez csatlakoztak a győrvidéki kartársak, ott láttam Kiss, beledi, Farkas, zsebeházi, kollegákat és több ifjabb tanítót. Pap rámutatott az ünnepelt férfiú múltjára és ebből teljes bizalommal következteti, hogy azon polczon is, melyre a kerület bizalma
