Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 1. szám - Kovácsics Sándor: A tanító árvák sorsa

it

emelte ä népnevelés és a tanítók őszinte jóakarója marad; kifejezte az oda adó bizalmat, melylyel az egyház alapmunkásai személye iránt viseltetnek. Végül egy theologus lépett elő, ki csinos beszédben adott kifejezést a theol. ifjúság érzelmeinek.

Mindegyik csoportnak külön felelt egyházfőnk ; a segédlelkészeket biztosította arról, hogy benne minden igaz ügyükben számíthatnak a testvérre, kinek ajtaja mindig nyitva lesz számukra. Nekünk őszintén megvallotta, hogy mindig örömmel foglalkozott a gyermekekkel, mert erkölcsi újjá születésük őszinte örömmel töltötte el lelkét; egyúttal kijelentette, hogy ezután is munkatársunk kíván maradni smint ilyenre bizton számíthatunk.

Végül a tisztelgők mindegyikével kezet fogott s ezzel a tisztelgés véget ért.

Emlékezésem hézagos volna, ha kifelejteném az ünnepség méltó záró akkordját, a 400 terítékű bankettet, melyre a nemes győri gyülekezet ingyen-jegyet adott a küldöttségeknek; hol a felköszöntők hosszú sora is megeredt.

Id. Varga János.

A tanító-árvák sorsa.

Múlt évi nov. hó 10-én vettem a nagym. vall. és közokt. m. kir. miniszter úr felhívó levelét, mely szerint a soproni ev. tanítóképző-intézet egykori növendékének, Sipos Jánosnak két fiát: Gyulát és Gézát vinném a debreczeni országos tanítói árvaházba.

Nov. hó 30-án vágyódással indúltam el a hosszú útra, megláthatni a történetileg nevezetes várost, a hires kálvinista „Rómát“, gyámoltjaim jókedvvel, azon bíztató reménynyel eltelve, hogy egy egészen új világ tárúl fel előttük s hányatott életük valahára kedves otthonra talál. En- gemet is ez a remény táplált s nem is csalódtam.

Másnap délután 4 órakor értünk Debreczenbe. Éppen akkor pezs- dült ki, mint a méhraj, a hires református kollégium nagyszámú növendéke az iskolai előadásokról. Jó jel, gondoltam magamban, először is a múzsák fiaival találkozunk. A villamos vonat letett bennünket az árvaház elé. A díszes árvaház udvarán vagy harmincz tanító-árva üdvözlete fogadott. Egy jóképű, tiz éves fiúcska kérésemre azonnal késznek nyilatkozott, hogy bennünket az árvaház igazgatójának szobájába vezessen. Őreit Lajos igazgató úr barátságosan fogadott.

Családias élet van az árvaházban. A népnevelés magas színvonalán álló igazgató s a kedélyes árva-atya: Bart ha bácsi (így szólítják őt a tanító-árvák) családjaikkal együtt étkeznek az árvákkal. Bartha bácsi előmondá.sa után, buzgón imádkozva — hozzáfogtak Ízletes vacsorájuk elköltéséhez. Vacsoraközben egymással kedélyesen társalogva, örömmel szemléltem mily jól érzik magukat a tanító-árvák. Mintha csak hallanám ajkaikról koszorús költőnk szavait elhangzani;