Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Felhivás a soproni ág. hitv. ev. tanítóképző-intézet javára szánt »Millenniumi alap« létesítése tárgyában
2 Felhívás a soproni ág. hitv. ev. tanítóképző-intézet javára szánt »Millenniumi alap« létesítése tárgyában. Tisztelt Kartársak ! Mint a soproni evang. tanítóképző-intézet egykori növendékei, Hozzátok intézzük felhívó szózatunkat, — Hozzátok, kik szintén ezen intézet ápoló karjai közt nevelkedtetek, — Hozzátok, a kiket ugyanaz az „Alma mater‘‘ bocsátott ki védő szárnyai alól a legnagyobb mesternek amaz intésével ; Menjetek el és tanítsatok minden népeket!*. A legnemesebb érzelem, a hála érzete adja nyelvünkre a szót, s abban a biztos reményben ragadunk tollat, hogy felhívásunk a Ti szivetekben is visszhangra talál. Tisztelt Kartársak ! — A magyar nemzet, melynek mi a közművelődés terén szerény munkásai vagyunk, a jövő évben üli meg hazánk ezredéves fennállásának emlékünnepét. A honfivértől és könnyektől áztatott magyar föld templommá alakúi. Épül már az oltár, hogy kigyúljon rajta az áldozat fennenlobogó tüze. A harangok zúgó szózatára egybesereglik majd a nemzet apraja- nagyja, s milliók ajakán fog zengeni a hálaének a magyarok istenéhez, ki e nemzetnek hazát adott s azt egy évezred viharai közt számukra is megtartotta. Tisztelt Kartársak ! Forró vágy dobogtatja mindnyájunk szivét, hogy e magasztos ünnepet megérve, abban mi is résztvehessünk. óh de méltatlanok volnánk e kegyelemre, ha megfeledkeznénk az Úrnak amaz intő szaváról: „Ne jöjj ide közel, — oldd le a te sarudat lábaidról, mert a föld, melyen állasz, szent föld!* Vetkőzzük le tehát a személyes hiúság foszlányait ! Öltsünk magunkra az önzetlen hazafiúi érzület s igaz szeretet tiszta, bár szerény köntösét s úgy jelenjünk meg ama nagy ünnepen, a melyet — Simeonként — oly sokan vágytak meglátni, s melyért — hogy mi megérhessük — annyian ontották véröket s áldozták éltüket. Ne álljunk a haza oltárához úgy, mint amaz önhitt farizeus, a ki „megadd dézmáját minden ö marhájának^. Ne kérkedjünk gyarló érdemeinkkel. Mik azok egy egész nemzet évezredes munkásságának gyümölcséhez képest! Kövessük inkább nagy mesterünket, a ki így szól: „Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedénditek is, a melyek néktek parancsoltattalc, azt mondjátok : Haszontalan szolgák vagyunk, mert a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük !u Ámde csekélységünk érzetét ürügyül használni fel a semmittevésre akkor, midőn e nemzet minden egyes tagja megmozdúl, hogy jelét adja, miként nem csak a múltat tudja megbecsülni, hanem a jövőért is áldozni kész : valóban bűn volna!
