Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Tárcza
20 Hibát találni vajmi könnyű s ahoz mindenik ért; de jobbat elő- állítni — bizony nehéz. Széchenyi. A jó örül a megintésnek. Seneca. A szenvedély lealacsonyít, — lealáz, — de — fel is emel. Lamartine. Értelmetlen erő saját súlya alatt rogy össze. Horátim. A ki minden támasz nélkül, a legmagasabb polczot eléri és lelkét minden hiúságtól megőrizni képes, — az a valódi bölcs. R. H. A természetben megtaláljuk mindazt, a mit az embereknél gyakran nélkülözünk, t. i. a bánatban vigaszt, a betegségben üdülést és a kétségben új reményt. Tudni, és tudományát másokra átruházni — nem csak tudományt, de észt és nemes szivet is tanúsít. R. H. Többet gondolj, mint beszélj, s mindig okosan fogsz cselekedni. R. H. Szellemi üdülést a nagy tömegben hiába keresünk, azt csak kisebb körben leljük fel, hol egy forma a nézet és műveltség. R. H. A művészet égig emel, sok élvezetet és elismerést nyújt, és mégis gyakran megtörténik, hogy a legkitűnőbb művészek, nyomorban s Ínségben halnak el. R. H. A gondtalan élet, nem az igazi élet, azt csak a munka teszi azzá. R. H. Ha a szegények iránt irgalmas, és a sors által elnyomottak iránt elnéző vagy, több lelki megelégedést fogsz élvezni, mint ha az egész világ kitüntetésében részesülnél. R. H. Ott, hol a jellem és szív nincs a szellemmel öszhangban ott -— hiában várunk érzelmet, barátságot és megértést. R. H. Közli ; B. Vas-por. (A magyaros beszéd). Eh bien! Hát folytassuk. — Egy ígéretem beváltásával még úgy is tartozom. Aztán meg, úgy látszik, hogy a Vaspornak is akad olvasója, — sőt talán még néha- néha, — itt-ott — meg is ragad egy-más. — Ama régi Ígéretemnek azonban most helyt nem állhatok, — az sem áll módomban, hogy most hamarosan valami újjal álljak elő, — tehát csillentsünk, — plagizáljunk . . . Olvastam én egykor valamit. A czím után nem áll ott a zárójeles tilalom, tehát szabad tovább adni. — Az ,Ev. Népiskola“ olvasóit még közelebbről érdekli a tárgy, mint azokat, a kikkel az eredetileg közölve volt. —
