Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Tárcza
19 hogy ezt a te kincsedet megfizethetné? Kívánnád e jutalmon kívül azt is, hogy felebarátod bűnhődjék? Nem elégedve meg a logbecsesebb jutalommal azt is látni óhajtod, hogy a gondviselés igazságszeretete büntetésben is nyilvánuljon? Es óh hidd el ez a büntetés sem késik. Az az álnok, kegyetlen, tunya eléggé meg van büntetve, hogy azt a kincset, mely téged teljesen kielégít, nem találja sehol. A ki nem lelkiismerete szerint él, sohase elégedett, sohase boldog. De te ne függeszd szemeidet azokra, melyek nem reád, a gondviselésre tartoznak, ne keserítsd szívedet azzal, hogy a gondviselés másokkal igazságtalanéi bánik. Bizd azt az Isten mindenhatóságára. Igaz, hogy mikor e látszólagos méltatlanságok tényei nem egyszer valóban elementáris erővel törnek reád, hogy igazságérzetedet elborítsák, hitedet megrendítsék, elsülyeszszék ; nem csekély lelkierővel, mondhatni, hősies szilárdsággal kell bírnod, hogy ez ostromló hullámverésben hitedet sértetlenül megtarthasd. Az igaz, hogy épen korunkban a lelkierő fejlesztésére sem a házi, sem az iskolai, sem a társadalmi nevelés nem gondol, nem is értjük ama szavakat, miszerint göröngyös a mennyország útja ; és igy ma, midőn az önmeggyőzésnek, léleknagy- ságnak oly kevés példáját látjuk, kétszeresen nehéz a lélek emelkedettségének ádáz ellenségeivel szembe szállani. De a Gondviselés úgy alkotta szivünket, hogy küzdelmeinknak annál édesebb, annál mennyeibb jutalmát érezzük, minél nagyobb veszedelmek közül mentettük meg lelkünk épségét, hitünk horgonyát. Nincs okunk tehát megháborodni. Borulj le hálával megnyugvással, dicsőítéssel az Isten színe előtt, ki szivedet boldogságra teremtette s a világot úgy alkotta, hogy életedben a boldogságot fel is lelheted. Ez a hit békítsen ki a világrenddel, e hitben, e reményben és irántad őszintén lángoló szeretetben kívánok néked : Boldog új évet! Sass János. Gondolatok. Nem az öröm, nem a nyugalom az élet czélja, hanem a munka. Auerbach. A gyűlölet nem árt senkinek, de a megvettetés az, a mi megbuktatja az embert. Goethe. Csak kevés számmal vannak azon erős lelkek, kik képesek másokat magukkal ragadni és magukhoz fölemelni; — de mégis vannak. Rousseau. A jól elrendelt munka minden gyarapodás talpköve. Széchenyi. Gazdagság előbb teszi keménynyé a szivet, mint forró víz a tojást. Börne. Az ész embere olyan, mint valamely Paganini-féle hegedű, lehet ennek csak egyik húrján is játszani; az érzés emberénél azonban legott valamennyi húr mozgásba jő s megrendül az egész hangszer. Knapp.
