Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Tárcza
18 A keresztyén szellem mind inkább áthatja az államokat, hogy, ezek ilyen szellemű törvényekkel építsék fel alkotmányszervezetüket, melyben minden egyes polgár békében, szabadon és biztosságban élhessen. De hányszor tapasztalod, hogy a törvények megint csak a hatalmasokat védik, ő rájuk nézve áttörhetlen érczpaizs és lángpallos a törvénykönyv, a kicsinyek kezében pedig silány papiros és gyarló fakard, mely senkit nem véd, senkinek nem árthat. Szomorító jelenség, mely mellett a boldogság virága fel nem virúlhat. A felebaráti szeretetet hirdeti minden ember mindenfelé,azt a meny- nyeí érzést; mely felebarátját úgy szereti, mint önmagát, mely úgy bánik felebarátjával, mint a miként óhajtja, hogy vele bánjanak. De a mindennapi életben számtalan oly jelenség merül fel szemeink előtt, mely nem engedi hinnünk, hogy felebaráti szeretet uralkodik közöttünk. Az erős, a gazdag, a hatalmas kíméletlenül elnyomja a gyengét, a szegényt, az ügyefogyottat, kiket védeni, támogatni, felemelni volna hivatása. Az erős nem is tartja bűnnek, nem lealázó dolognak, ha a gyengét hatalmába kerítve letiporja, saját önző czéljaira kizsákmányolja. Szánalomgerjesztő, lesújtó kép, mely körülöttünk úgy szólván naponta ismétlődik s boldogságunk bimbaít szétfosztogatja. És még ha elgondolod azt, hogy mig te lételed anyagi feltételeiért is küzdvén, a közjóért majd a leroskadásig fáradozol: addig a társadalom számos tagja, kit a szerencse az anyagi gondok terhe alól felmentett, a közjóval semmit se törődik, henyélve, unalomban tölti napáit, senki se csodálhatja, ha szivedet keserű érzelmek fogják el, melyeknek háborgó hangjai egyenesen tagadni akarják, hogy az ember e földön boldog lehessen. Hogyan is kívánhatunk egymásnak boldog új évet? Gyarló az ember, gyarlók minden intézményei, nem tökéletes e földön semmi alkotása. S a ki azt hiszi, hogy csak akkor lehetne boldog, ha e földi életben minden fonákságok megszűnnének, az valóban nagyon szánalomra méltó, nagyon, nagyon boldogtalan ember. Miért van tökéletlenség a világon, miért sújtja le a villám a tölgyet, miért esik áldozatúl a féreg a madár éhének, miért nincsenek törvényeink, melyek az emberi társadalom életfeltételeinek tökéletesen megfelelnének, miért nem terem füge a bojtorjánon, — e kérdések felett elmélkedni halandónak nincs joga. Es nem is szükséges. A világ és a társadalmi intézmények mégis csak úgy vannak alkotva, hogy azok közt életed minden felételeit feltalálhatod. Csak az bántja szivedet, hogy egyik-másik felebarátod érdemén kívül jobban boldogúl. De ha kérdem, cserélnél-e azon felebarátoddal, ki álnok utakon hirt és gazdagságot, szerzett, vagy azzal, ki a közjó rovására használ saját czéljaira társadalmi intézményeket, vagy azzal, ki a törvényt kijátszsza, a gyengét kizsarolja, ki henye párnákon unatkozik : bizonynyal azt feleled határozottan: nem. Van tehát oly kincsed, melyet senkivel el nem cserélnél : lelkiismereted, öntudatod. Ki oly hatalmas, oly gazdag e földön»
