Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 1. szám - Tárcza

Nem is említem az anyagi gondokat, bár a lélek nyugalmához bizonyosan az is szükséges, hogy az embert ezek se háborgassák. De ezek bármi súlyosok legyenek, bármily aggodalmakat okozzanak is, nem képesek a lélek egyensúlyát megzavarni, feltéve, hogy az ember nem rabja a vagyonnak. Vannak az érző szívnek oly örömei, melyek­nek fénye és melege keresztül töri az anyagi gondok legsötétebb fel­hőit s boldogságot gerjeszt a nyomor által földhöz sújtott ember rideg gúnyhójában. Emberi gyarlóságaink okozta szenvedéseink sem fosztanak meg bennünket a boldogság templomának kulcsaitól. Bármily messze tértünk el az igazak ösvényéről, a mi megváltónk megtanított bennünket arra, hogy az Isten irgalmas, szeretetben kifogyhatatlan mennyei atya, kinek több öröme vagyon egy megtérő bűnösön, mint kilenczvenkilencz igazakon. Őszinte bünbánat, szilárd elhatározás a jóra a megigazúlás mennyei malasztját árasztja szivünkre, kibékülünk Istenünkkel, önma­gunkkal, felebarátainkkal és a béke olajága ismét megnyitja előttünk a boldogság szent csarnokát. De a közélet zavaros forgatagai közt mennyi alattomos ellenség ólálkodik lelkünk nyugalma körül. A sátán mint egy ordító oroszlán jár köröskörül, keresvén-keresi, a kit elnyelhessen. Alig múlik el nap, mely olynemü tapasztalatokkal ne gazdagítana bennünket, melyek elég alkalmasak, hogy lelkűnkben a gondviselés igazságossága iránti hitün­ket megingassák s igy nyugalmunk horgonyát lassanként össze­tördeljék. Szorgalmas és becsületes munkás akarsz lenni, hangyaként dol­gozol lelkiismeretesen hivatásod körében s övéíd jólétéért. S azt ta­pasztalatod, hogy egy másik felebarátod munka és fáradság nélkül ügyes alkalmazkodással, szemfényvesztő játékkal, álnok utakon több dicséretet arat és szebb állást tud magának kivívni. Hir, dicsőség és anyagi előnyök egyaránt oda halmozódnak, hol nem tekinthetők igazi érdem jutalmaiéi. Ez a boszús érzet, melyet minden ily tapasztalat kebledben felidéz, — pedig igen gyakran felidéz — elűzi onnét a bol­dogságot. A társadalom vállvetett erővel napról-napra több jótékony intéz­ményeket hoz létre, hogy az egyesnek életét kellemesebbé, boldogu­lását könnyebbé tegyék. Nevelő, oktató intézetek létesülnek, nagyszerű iparvállalatok jönnek létre, bámulatos felfedezéseket tesz a tudomány, közlekedési eszközeink legyőzik az idő és térség korlátáit. De ha szá­mon veszed ez óriási haladás eredményeit, szomorúan kell tapasztalnod, hogy az általuk nyújtott előnyöket legnagyobb részt nem azok élvezik, kiket szegénység gyarló helyzet érdemesített reá ; hanem a hatalmasok, kik azon előnyöket könnyebben nélkülözhetnék. És mikor ezt átgon­doljuk, lehetetlen, hogy boldogságunk templomának alapja meg ne rendüljön. — 17 —

Next

/
Thumbnails
Contents