Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Tárcza
16 Az a szelíd jó arcz, megtört fényű szemek, Mik felett pusztítva az enyészet lebeg; A megroskadt tagok, az elnémúlt ajak . . . Mind . . . romlandó tetem . . . porban porladjanak! De a kit szerettünk, ki gyermekink között Buzgó apostolként, áldással működött, A lélek, szellem él, csak jobb hazába tért, Hogy koronát nyerjen, dicső, örök babért. Nemes szív, bölcseség, hűség, tiszta jellem Diadalmaskodik a zord halál ellen. Bár a fáradt mester korán sírba szállá, Szent műve él, virul — ápolja a hála. Ne sírjatok tehát, nem temetés van itt, Nem, .... jutalmát veszi az erény és a hit. S bár dalunkba itt-ott köny vegyül miatta, Dicsérjük az Urat, ki ot nekünk adta! Mert „a derék nem fél az idők mohától, Eget kérve kitör bús koporsójából.“ Zábrák Dénes. Pali öcsémnek XXIII. (Boldog új évet!) Ismerősök, tanítványok, jó barátok, távoli közeli rokonok jó ki- vánatai özönlenek hozzád s hasonló üdvözletekkel keresed fel te is e napon mind azokat, kikhez szivednek szeretet-, vagy tiszteletteljes érzelmei vonzanak. Mindnyájan a lehető legjobbat óhajtva, mit a földi életben elérhet, ezen a szokás által már szinte állandósított szavakkal fordulunk felebarátainkhoz: „Boldog új évet kivánok“. Kétségkivül azt gondoljuk e szavak mellett, hogy a legfőbb kincse az embrei életnek a boldogság. Azonban, hogy e mennyei virág megfoganjon keblünkben s hervadatlanúl ékeskedjék és illatozzék oltárunkon, ennek oly tömérdek sok feltétele, s oly igen sok ellensége s akadálya van, hogy mikor rendes óráinkon elgondolkozunk felette, mi hiányzik még a jó kivánatok teljesedtéhez, mennyi lehetetlennek látszó változásnak kellene megtörténni, hogy szivünk ezen óhaját csakugyan elérjük, kétkedő mosoly lebben el ajkainkon és azt hiszszük, hogy üres szavakban hiú kívánságot mondunk el egymásnak, melynek beteljesedése e földi életben lehetetlen. És így a gondviselés igazságtalan irántunk, mert hiszen ő oltotta szivünkbe ez elpusztíthatlan vágyat, és nem adott volna hozzá nekünk erőt, hogy azt valaha elérhessük, nem úgy alkotta volna e világrendet, hogy az abban nyilatkozó erők viszonyos hatása és összemüködése számunkra, kik utána törekszünk, a kincset megteremje! ?
