Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 1. szám - Tárcza

15

kék a magyar haza s annak nyelve iránt lelkesedjenek s e nyelv megtanulására e szempontból törekedjenek. Annyit elértem vele, hogy a mely mag a jó földbe esék, meg is hozta a maga gyümölcsét, de hát kevés jó föld mutatkozott s a csűr nem igen tellett meg, a mi természetesen nem a talajnak, hanem a munkás ismerethiányának volt betudható. Ebből azon tanulságot mentetem, hogy ha a magyar nyelv tanításánál sikert akarunk elérni, nem elég azt műkedvelŐleg kezelni, hanem azzal rendszeresen szükséges foglalkozni.

A rákövetkező évben tehát a magyar nyelv már a rendes tantárgyak közé sorakozott, de a tanítás csak írott füzetek után történt, tartván attól, hogy ha a szülőknek könyvek vásárlására áldozatot kell hozni, alkalmasint ez ellen állást foglalnak s az eddig kivívott és szép reményekre jogosító siker már zsenge korában kérlelhetetlenül meg fog semmisíttetni, mig ha kissé megerősödik, némileg megszokottá válik, kevésbbé lesz ezen eshetőségnek kitéve. Akkor ugyan még azon meggyőződésben voltam, hogy kézikönyv nélkül nyelvet tanítani, különösen kisebbeknél, kik még kevésbbé, vagy egyátalán nincsenek az olvasás és írás mesterségébe beavatva, nem is lehet, mégis bíztam azon feltevésemben, ha valamit erős akarattal teszünk feladatunkká, úgy nem nézzük a kivitel nehézségeit, mert ez ilyet nem ismer, hanem tekintetünk folyton az elérendő czélon nyugszik s azon tudaton, hogy oda bármi áron, de okvetlen el kell jutni. Ez erőt, kitartást és türelmet kölcsönöz, melyek birtokában a czél, ha ma vagy holnap nem is, de idők múltán el is érhető. E mellett véletlenül tudomásomra jutott, hogy a magyar nyelv idegen ajkú népiskolákban törvényes utón polgárjogot kapott^ mely tán felhasználható lesz fedezetül. Én ugyan a muszájra ilyen dolgokban akkor sem adtam sokat, annál kevesebbet ma, mert ha egy kutyát bottal kell a nyúl után kergetni, a magyar állam nem eszik annak a fogtából; de mégis merítettem abból némi bátorságot, minek következtében az év vége felé két tantárgynak magyar nyelven való beemlékelését is (nem tanítását) megreszkiroztam. Ily rövid idő alatt nem győződhetvén meg annak czélszerüségéről, a következő évben folytattam azt. E miatt a nép között olyanforma volt a hangulat, hogy ha a tanító úr nem rostéi vesződni evvel is, nekünk nincn ellene kifogásunk. Egyszóval a hangidat nem volt ellenséges, a mi egyike a fődolgoknak.

(Folytatása következik.)

__________ Polgár József.

■

*5ü lm*

M, K. ravatalánál.

Temetni jöttetek? . . . nincs temetés ma itt,

Csak pihenni viszszük jelesünk hamvait.

A mi vég búcsút vesz, a mi elköltözött,

Hervadó porhüvely őszi lombok között;