Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Gyakorlat
13 azon módszert, mely egyéniségének és viszonyainak legjobban megfelel, következéskép melylyel legjobb eredményt erhet el iskolájában. Egyedül a magyar nyelv előadási módjának módszertani feldolgozása, németajkú népiskolák számára, a legújabb keletű. De újabb időben aztán jelentek is meg annál több és czifrábbnal-czifrabb idevágó módszertani könyvek, melyek egynémelyike bele is keveredett a módszeres feldolgozásba annyira, hogy ha más nem is, bizonyára ez tenné lehetetlenné a magyar nyelv megtanítását, minélfogva ezek inkább csak irodalmi becscsel bírnak. A magyar nyelv idegen ajkú népiskolai tanítása körül főként tehát a tapasztalatra vagyunk utalva, mint a legnagyobb és legjobb tanítómesterre. Hisz a közmondás is azt mondja : a tapasztalat tanít, a mi magyarra fordítva azt jelenti; saját kárán tanúi a magyar, (még hozzá lehetne tenni; legtöbbet). Én, ki e tárgygyal gyakorlatilag már huzamosabb idő őta foglalkozom, s mondhatom saját káromon meglehetősen voltam kénytelen okulni, közkívánatra vagyok bátor ebbelí tapasztalataimat azon sorrendben felsorolni, a mint azok egymásután következtek s egymást megemésztették, azon czélból, hogy ha lenne dolgozatomban csak valamelyes megszívlelésre méltó is, azt ne legyen kénytelen közülünk senki saját kárán tanúlni meg. — Még egyet azonban előre kell bocsátanom, nevezetesen azon legjobb hiszemü feltevésemet, hogy minden német ajkú népiskola tanítójának leghőbb vágyát képezi a magyar nyelv átültetése gyermekei leikébe, minek folytán reményelni merem, hogy felekezeti népiskoláink minden németajkú tanítója, mint jó hazafi át van hatva a magyar állameszme fenségétől s nagy horderejétől; hogy a nemzeti nyelv tanítását nem a törvény kényszere folytán, hanem szabad elhatározásból eredő hazafiúi kötelességből s a haza iránti lángoló szeretetből kifolyó legszentebb buzgalomból cselekszi s így kapva-kap minden eszköz és alkalom után, mely őt czéljaiban elősegíti, munkáját könyíti, annak sikerét előmozdítja és fokozza. Feltételezem, hogy egyházunk tanítói kara e tekintetben sem óhajt bérencz munkát végezni s nem kutatja, hogy ezen néha nagy fáradsággal, részben önfeláldozással járó terhes munka személyére nézve minő anyagi haszonnal jár, hanem igazi hazafihoz méltóan megelégszik azon tudattal, hogy csekélysége is szerencsés lehetett édes magyar hazánknak szolgálatot tenni s annak javát előmozdítani. Ily erős meggyőződés és feltételek előre bocsátása után lehetek csak azon szerencsés helyzetben, hogy rokonelemek között képzeljem és érezhessem magamat s így minden tartózkodás nélkül, a leplezetlenig egész közvetlensége s egyszerűségével adhassam elő az ügy érdekében igénytelen tapasztalataimat azon sorrendben, a mint azok az évek során egymásután következnek, folytonos okulást merítve a gyakorlat tapasztalataiból. A rövid emberi életben, úgy hiszem, egy évtized is már nem megvetendő korszakot képez, mely elegendő idő arra nézve, hogy valamely dolog kiviteli módjának czélszerüsége, vagy czélszerütlensége
