Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Gyakorlat
— 12 én nem tudok oly szelíden és simán eljárni, mint ő (t. i. Melanchton). Krisztus, a mi Urunk segítsen, hogy e munkálat sok és jó gyümölcsöt teremjen, a mint mi reményeljük és kérjük. Ebben az időben fordította Jeremiást, irta azt a predikáczióját, melyben a szülők szivére köti, hogy gyermekeiket az iskolába járassák. Ebből az időből valók még a csókák országgyűlése, János fiához intézett kedves levele, mely a gyermekded hang tekintetében mestermü a maga nemében s ifjúsági irodalmunk művelőinek példányképül szolgálhatna ; fordított még nehány zsoltárt is. Le akarta fordítani Aesopus meséit is, melyek iránt mindig előszeretetet tanúsított ; azt állította ezekről, hogy a biblián kivül kevés könyv van, mely az életre vonatkozólag több józan tanulságot tartalmazna, mint ez. Az ifjúság nevelésénél is nagyon fontosnak tartja e munkát s óhajtja, hogy a szülők a családi körben ilyen mesék előadása, elbeszélése által igyekezzenek a gyermekekkel az életbölcsességet megkedveltetni. 1537 február havában volt a smalkaldi gyűlés. Luther szerkesztette a smalkaldi pontokat, melyekben halározottan feltüntette, mi a különbség a katholikusok és a protestánsok között. Az augsburgi gyűléstől haláláig sokszor foglalkozott a gondolattal: miképen lehetne a keresztyén egyházat újra egyesíteni? A katho- likusokkal nem mentek semmire, mert az 1545 deczember hó 13-án megnyílt tridenti zsinat válaszfalat vont a katholikusok és a protestánsok kiegyezése között. A reformátusokkal a marburgi értekezlet óta többször közeledtek egymáshoz, majd ismét jobban eltértek egymástól. Maga Kálvin mondotta, hogy ha az evangélista tudja, mily sok áldástalan harcznak lön kutforrása e mondat: „ez az én testem“ — ezt soha le nem Írja. Daczára, hogy 1536-ba létrejött a wittenbergai egyezség s ugyanezen év május havában együtt éltek az úr-vacsorájával, daczára, hogy a smalkaldi czikkeket a reformátusok részéről Bucer is aláírta, — szövetségük még sem volt tartós. Luther 1556 február havában Eislebenbe utazott, hol rövid betegség után február 18-án meghalt. (Folytatjuk). Pethes János. GYAKORLAT. Kísérleteim, tapasztalataim és eljárásom a magyarnyelv tanítására nézve, németajkú népiskolában.') A népiskolai tantárgyak előadási módjáról már régibb idő óta találunk tanügy-irodalmunkban bőven vezérkönyveket, melyek halmazából szükség esetén némi szakavatottsággal bármely tanító is fellelheti ') Felolvastatott a sióvidéki ev. tanítói kör gyűlésén.
