Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 1. szám - Ebenspanger János: Nyilatkozat
2 Nyilatkozat. Nagyon kívánatos volna, hogy az ország összes evang. tanítói az „Evang. Népiskola“ köré tömörülnének. Ez lehetne a hely, a hol közös örömeinknek, közös bánatainknak, közös óhajainknak s közös reményeinknek kifejezést adhatnánk. Az ország, de még egy és ugyanazon egyházkerület ev. tanítói is oly keveset törődnek egymással, hogy az lehetetlenségnek látszanék, ha a szomorú valóság oly kézzélfogha- tólag nem mutatná. Hogy ezen közönynek, mely már majd megha- sonlásnak is volna vehető, jó következménye nem lehet, az alig szorul magyarázatra. „Minden ország, valamely magában meghasonlik, elpusztul, és egy város is vagy háznép, a mely meghasonlik magában, meg nem maradhat.“ Gondoljuk meg jól a szent írás emez igéjét, mely minket is egyetértésre, összetartásra buzdít. „Ti vagytok a földnek savai; hogyha a só megízetlenül, mivel sózattatik meg ? nem jó azután semmire, hanem hogy kivettessék és megtapodtassék mindenektől.“ — „Minden ía azért, valamely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.“ Meggyőződésem szerint egyik kötelességünk az is, hogy a kebelünkben keletkezett azt a szaklapot, mely épen az ev. tanítók érdekében létesült, lehetőleg támogassuk; támogassuk egyrészt az által, hogy a lapra előfizetünk, másrészt meg úgy, hogy azt szellemi tekintetben is elősegítjük. Az „Ev. Népiskola“ szerkesztője, Papp József barátom felhívott, nem volnék-e hajlandó a lap fömunkatársává lenni. S én szívesen engedek felhívásának, nem hiúságból, mert arról rég lemondtam, hogy mint iró is talán szerezhetnék hírnevet; nem unalomból, mert a munkát kedvelem s abból nekem mindenkoron bőven kijutott, most sem szűkölködöm benne; nem nyerészkedés vágyából, mert anyagi jutalomra oly lapnál, mely egész évre csak két forintba kerül, s mely aránylag csak igen kis körben terjedhet el, nem számíthatni. Engedek kedves barátom felhívásának csakis az okból, mert hiszem, hogy nekünk, képezdei tanároknak, kötelességünk, ily közös vállalat felkarolása által példát adni arra, hogy tanítóink is miként cselekedjenek. A hazai ev. tanítóképző-intézetek és a hazai ev. tanítók összetartásának olyan gyümölcse leend, melynek nemcsak hazánk és egyházunk, hanem maga a tanítóság is méltán örülni fog. Tartsunk tehát össze! S egyetértésünk első látható jele az legyen, hogy az „Evang. Népiskola“ köré csoportosulunk. Mi előre megyünk. Tanító barátaink kövessétek példánkat! Szívélyes üdvözlettel Felső-Lövő, 1894. január hó 3-án. Ebenspanger János.
