Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 2-3. szám - Koczor Márton: A csendes foglalkozásról

41

Sokkal inkább sajnálandó azoknak tehetetlensége, kikben megvan a jóakarat, hogy nevelés által az emberiség nyomorán segítsenek, A pädagogia története tanúskodik amellett, hogy számos nemeslelkü férfiú évezredek óta sisiphusi munkát végez. S hogy ezen állításom való, azt bebizonyítja a világtörténelem és még inkább az erkölcsiségnek története.

Olvasóink úgy hiszem szívesen veendik, hogy ha következő czikk- sorozatunkban rámutatunk arra, hogy erkölcsi nevelésünk mely nehézségekkel kénytelen küzdeni s ha azt a fonalat törekszünk keresni, mely ügyefogyottságunk tömkelegéből a nevelés helyes gyakorlatának ösvényére kalauzolhatna minket. Ebenspanger János.

A csendes foglalkozásról.

Sokat irtunk és beszéltünk már a kötelezett tantárgyak tanításáról, s vitatkoztunk és vitatkozunk elég „hangosan“ azok fölött; talán nem lesz érdektelen, ha egyszer a »csendes* foglalkozásról is szólunk.

Mire való ez a tanításnál ?

Hézagpótló! — mondja az egyik.

Unaloműző 1 felel a másik.

Szükséges rossz! — vélekedik egy harmadik.

Eh! Az az egész dolog szóra sem érdemes, — tódítja egy negyedik.

S valóban a csendes foglalkozást a tanítók különféleképen magyarázzák s juttatják érvényre.

Némelyeknél, — s a legtöbbször azoknál, kik azt szóra sem érdemesítik, — ez a főtantárgy, s ennek tankönyve — a bot. Másoknál, kiknek igen gyakran van az iskolán kívül dolguk, s igy a hézagot (a távollétet) pótolni kénytelenek, — szintén nagyszerepet játszik. De hát: »A hány ház, annyi szokás.*

Hát a tanítványok mint vélekednek a csendes foglalkozásról ? Áh! Itt már parlamentice megy. Némelyek sehogysem akarnak ebbe belenyugodni, már véralkatuknál fogva sem, s inkább hangos foglalkozást keresnek... ezek bizonyosan »függetlenségiek*. Ezek sok kellemetlenséget szereznek az iskola »kormányelnökének*. Vannak »mérsékelt ellenzékiek* is, kik bölcsen meghajolnak a »vas kényszerűség* előtt. Vannak »konzervatívok* is, — ezek az »igen jó* gyermekek, kik csöndes helyett »semmi* foglalkozást sem keresnek. Ezek száma szerencsére »itt is* elenyésző csekély. A legtöbben vannak természetesen a »kormánypártiak*, kik az »elnököt* követik, (kiket ha nem is épen »mamelukoknak«, de gyermeknyelven más »nevekkel* szoktak maguk között gyakran »megtisztelni*, mert »h i v a t a 1 a d á s“, „jutalmazás, nem ritkán szerepelnek ám itt is,) — ezek képezik a »többséget.*

Miután a gyermek már szervezetéből kifolyólag foglalkozni szeret, szükséges tehát a növendéket munkával ellátni, s tevékenységét folytonos mozgásban tartani, s ez által gondolkozását, lelkét, figyelmét a jóra irányozni. S mert — különösen hat osztályú ^népiskolában — folytononosan egy osztályból, — gyermekkel — foglalkozni nem lehet, nem szabad, ennélfogva adunk