Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 2-3. szám - Ebenspanger János: Az erkölcsi nevelés

40

Háztetődnek egyik részét kijavítod, másikat nem és aztán csudál- kozol, hogy beesik? Nem hasonlóan jársz-e el, ha növendékeidnek értelmét fejleszted, de azoknak erkölcsi nevelését parlagon heverteted?

Az alma nem esik messze a fájától. Erre tanít minket a példabeszéd. Mennyi jó, de mennyi rossz is származik át az emberekre öröklés utján, testi, szellemi, kedélyi erkölcsi s sok más tekintetben! Mennyi erkölcsi baj származik reánk természetünknél, gonosz hajlamainknál fogva?! Hány erkölcsi bajnak kutforrása rejlik a rossz példában, melyet nevelők, elkényeztetett testvérek, ferde nevelésű szolga személyek, rossz pajtások a gyermekeknek adnak. Azoknak száma, kik az ifjúságot tévútra vezetik, sokkal nagyobb, mint azoké, kik a gyermekeket az erkölcs utján megtartani törekszenek.

Sokat beszélnek és sokat írnak az emberek a helyes nevelésről. Hanem kevesen vannak, kik a helyes nevelést gyakorlatilag alkalmazzák is. Olvastam adomát egy emberről, ki egy könyvet, mely az úszás mesterségét tárgyalta, igen dicsért s úgy vélekedett, hogy ha mély vízbe talál esni, hamar előveendi azt a jó könyvet, utána olvasandó, mit kellene tennie, hogy bele ne fújjon. Elmélet és gyakorlat egymáshoz való viszonya találóan van ebben az adomában kifejezve.

Tény az, hogy működésünk a tanítás mezején sem ment a hibáktól, de a mennyi baklövést követünk el részint mulasztásaink, részint helytelen eljárásunk által a nevelés terén, az megfoghatatlan, az egyenesen borzasztó. E téren tapasztalt gyarló eredményeink okát tervtelen, könnyelmű s ügyetlen eljárásunkban kereshetjük.

Honnan van az, hogy a tanításban, ha csak némileg hozzálátunk, tűrhető eredményeket vagyunk képesek előteremteni ? Állandó terv szerint dolgozunk; a gyermekeket, a tananyagot és a módszeres kezelést ismerjük s azokat kellő módon hozzuk összeköttetésbe.

Honnan van az, hogy még a legjobb nevelők sem képesek, növendékeik erkölcsi nevelését biztos eredményre vinni? Mivelhogy növendékeiknek egyéni tulajdonságait épen nem, vagy csak tökéletlenül ismerik ; mivelhogy a különféle erkölcsi fogyatkozások okát, keletkezését, lényegét és kezelés módját magában is és a növendékekhez való viszonyításban is vagy épen nem vagy csak igen felületesen ismerik; nem értenek a nevelés módszertanához. Szép pádagogiai elmélet vesszőparipáján nyargalunk, de a czélhoz vezető gyakorlat ösvényére nem találunk rá.

Olyan tanítókról, akik azt mondják, hogy nekik csak a tanítás feladatuk, a nevelésről gondoskodjanak a szülők : olyan tanítókról

egyebet sem mondhatunk mint azt: Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek !

Ezek az olyanok, mint a régi jó mesterek, kik mesteremberek is voltak s mesterségük mellett a kicsinyeket is valahogy tanították. Sőt rosszabbak azoknál, mert magasabb a míveltségük foka, pádagogiai képzésük is van és igy pádagogiai ítéletük is helyesebb lehetne !