Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 2-3. szám - Tóth István: Husvétkor - Mohar József: Van-e nálunk népoktatásügyi közvélemény?

erre csak a szegény ember gyermeke van kötelezve. Ne szépítsük a dolgot, hanem mondjuk ki nyíltan; iskolánk mai alakjában nem a nép összességének iskolája, nem népiskola, hanem szegényiskola. A társadalom vezető osztályait ügyünk nem érdekli, várhatjuk-e tőlük materialismushoz szító korunkban érdekeink hathatós támogatását ? Ha azt akarjuk, hogy támogassanak bennünket, akkor azon kell lennünk, hogy ügyünk az ő ügyük is legyen, akkor az általános népiskolai tankötelezettséget kell sürgetnünk és addig meg nem szabad pihennünk, mig ezt a czélt el nem értük. Itt megemlítem, hogy korántsem saját ügyeink előbbrevitele érdekéből szükséges csak az általános népiskolai tankötelezettség megvalósításáért küzdenünk; szükséges annak behozatala első sorban és főképen v közoktatásügyünk egységes továbbfejlesztése érdekében.

A középiskolát minden áron reformálni akarják. Sok jeles tudós gyűlt össze, nem is oly rég, sok szépet és okosat mondottak el; felpanaszolták azt is, hogy a népiskola milyen rossz anyagot szolgáltat a középiskolának: az azonban nem jutott eszükbe, hogy segíteni kellene ezen a rossz anyagot szolgáltató népiskolán; azt elfeledték, hogy addig minden egységesítő, vagy más reformtörekvés czéltalan, mig a népiskolát nem fejlesztjük ki teljesen, mig a középiskolát a teljes népiskola fölé nem építjük. Nem jutott eszükbe, mert nincs a társadalomban a népoktatásügyet felkaroló közvélemény.

Ha nincs közvélemény, talán megadással törjük tovább sorsunkat?

Az okos és bátor tovább szolgálja ugyan szent ügyét, de egyúttal munkálkodik a hiányzó közvélemény megteremtésén is. A küszöbön levő úi ezredév küzdelmeihez új fegyverzetről kell gondoskodnunk, a leghatalmasabb fegyvert azáltal vivnók ki, ha a népoktatásügy reformját előkészítenék és a gazdagra, szegényre, úrra és alárendeltre egyaránt kiterjedő általános népiskolai tankötelezettséget keresztül vinnök. Ha előre nem mondjuk el kívánságainkat, a kormány kész alkotásaival ismét csak tehetetlenül fogunk szemben állani. A jövő társadalom sarjainak nevelése kezeinkre van bízva egy ideig, ott is alkalom kínálkozik a közvélemény megteremtésén munkálkodnunk; van környezetünk, teremtsünk abban érintkezéseink alkalmával közvéleményt; — de gyáván meg ne adjuk magunkat sorsunknak, hacsak az utókor becsüléséről lomondani nem akarunk.

Napi sajtónk a fejlettségnek kétségtelenül oly fokát érte el, a melyre előrehaladottabb nemzet is méltán büszke lehetne. Néhány év óta ezen sajtóban különösen azon kérdéseket kisérem élénkebb figyelemmel, a melyben úgyszólván a közvélemény megnyilatkozását látom. — Láttam a sajtót hatalmasan megnyilatkozni politikai és társadalmi elvi jelentőségű kérdé— 36 —