Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 2-3. szám - Tóth István: Husvétkor - Mohar József: Van-e nálunk népoktatásügyi közvélemény?
— 35 — hatni; de kitartó munka árán az eredmény el nem maradhat; az az eredmény, hogy az utóbb és utóbb összeállított törvényhozó testületnek mind jelentékenyebb lesz népoktatásügyre vonatkozó közvéleménye. A parlament tagjai a társadalomból, a társadalomnak java elemeiből kerülnek ki; a mily mértékben vár úgyszólván minden tanügyi kezdeményezést a kormánytól a parlament, legalább ugyanoly mértékben várja azt tőle a társadalom is. Ez kérem egészségtelen, sőt visszás helyzet; egészséges viszonyok között a kormánynak azon eszméket kellene megvalósítania, a melyeket a társadalom, a közvélemény érlelt meg. — Hogy a társadalomnak csakugyan nincsen tanügyi, legkevésbbé népoktatásügyi közvéleménye, arra nézve is szolgálhatok példákkal. — Néhány évvel ezelőtt a társadalom kezdettem a kisdedóvás ügyét felkarolni, kezdettem hinni a tanügyi közvélemény ébredésén. Azonban mit láttunk? A kormány a kezébe vette ezt a fontos kulturügyet, a mire a társadalom néhány hatalmas egyesület kivételével, félre állott és magára hagyta a kormányt az összes nemzetiségekkel az ügy fejlesztése érdekében vívott küzdelmeiben! Nem volt az közvélemény, csupán közvéleményszerü áramlat a mely a félrevonulásra a legelső kedvező alkalmat fel is használta. A múlt évben országszerte ünnepelték egyes tanügyi körök népoktatásügyi törvényünk negyedszázados fennállásának évfordulóját. A népoktatásügyet szivükön viselők ezen ünneplésben figyelmeztető jelet láttak arra nézve, hogy népoktatásunknak új, a modern kor követelményeinek megfelelő alapokra való helyezésének ideje immár elérkezett. Nem a népoktatásügyi törvényeket akarom kicsinylení, — ezeket felejthetetlen Eötvösünk magasröptű szelleme lengi át, ezek mindenkor törvényhozásunk legmaradandóbb értékű alkotásai közé fognak tartozni: — azt azonban senki sem fogja tagadni, hogy sok tekintetben eredetileg félúton maradtak, sok tekintetben pedig már elavulnak. Megnyilatkozott-e csak futólag is a társadalomnak a népnevelés reformjára vonatkozó véleménye? Pedig higyjék el, a népnevelés kérdése semmivel sem kisebb fontosságú a katholikusok autonómiája, a kongnia, az állami tisztviselők fizetésének emelése, a nemzetiségek agitácziója, a »Panama«, a szerbek államcsínye, vagy akár a polgári házasság kérdésénél. A népoktatásügyre vonatkozó tanügyi vélemény hiányának száz meg egy oka van. Az »egy«-re nyomban rámutatok. A társadalom vezető rétegeit, a hatalmasokat, gazdagokat és tanultakat mi sem köti a népiskolához, mi sem fűzi hozzánk. Gyermekei többnyire házi nevelésben részesülnek, taníttatásuk nem a népiskola, hanem a középiskolába való felvétel kedvéért történik. A népiskola felsőbb osztályainak elvégzésére kötelezve nincsenek,
