Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Bancsó Antal: Jézus példázatai
272 — vényben kijelentette nekünk akaratát, egyúttal értésünkre adta, hogy ö szigorú Isten, a ki őrködik törvénye felett, megkívánja tőlünk parancsolatai megtartását és számon tartja, ha azok ellen vétkezünk. A törvény őréül belénk oltotta a leiklismeretet, mely híven számba veszi minden cselekedeteinket. Vajha minél többször komolyan önmagunkba szállnánk s megkérdeznénk lelkiismeretünket tartozásunk felől, mielőtt az túlságos nagyra megszaporodnék. Vajha megértenők életünknek ama komolyabb eseményeit, melyeket az Isten azért sző be életünkbe, hogy azok által bennünket önmagunkba szállásra és számadásra indítson. „És hozának eleibe egy szolgát, a ki adós vala tízezer talentummal.“ Tízezer talentum, mintegy húszmillió forint. Óriási nagy összeg, a milyennel abban az időben valóban csak királyok rendelkezhettek. Természetesnek találhatjuk, ha ezt a nagy összeget nem tudta a szolga a királynak megfizetni. Kérdezi talán valaki, hogy ki ez a szolga, — ki az közöttünk, a ki e szolgához hasonlóan oly végtelen sokkal tartoznék az Istennek ? Ez a szolga te vagy óh ember, — első sorban épen te, a ki hajlandó vagy e kételkedő kérdést felvetni. A legkegyesebb emberek tesznek ebben meggyőző bizonyságot. P o. a zsoltáriró a 38-ik Zsolt. 5-ik versében : „Az én hamisságim elborították az én fejemet és mintegy nehéz teher reám nehezültek erőim felett.“ Vagy János ap. I. levele I. 8 versében: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, önmagunkat csaljuk meg és nincsen igazság mi bennünk.“ — A ki mindamellett a leikiismeret éberségének és a kellő önismeretnek hiánya miatt hajlandó volna magát kivétellé tenni, az vegye ki a mértéket önmagának megítélésre az írás eme szavaiból: „A ki az egész törvényt megtartja, vétkezik pedig egy dologban, az az egész törvény megtartásában bűnös.“ (Jak. II. 10.) S midőn e mértékkel meg akarjuk magunkat Ítélni, gondoljuk meg, hogy Isten törvénye ellen nemcsak cselekedettel, hanem szóval, gondolattal, a szívnek titkos érzéseivel is vétkezünk. (Máté V. 22; XV. 19.) Gondoljuk meg, hogy bűnt követ el nemcsak az, a ki Isten parancsolatját megszegi, hanem az is — „a ki tudna jót cselekedni és -nem cselekszi.“ (Jak. IV- 17.) S mindezekben gondoljuk meg végül, hogy ly módon vétkezünk az ellen az Isten ellen, a ki ne künk szerető atyánk, a ki — „végtelen jóvoltából a test és élet minden szükségeivel naponként bőven ellát, minden veszedelmek ellen megoltalmaz, minden gonosztól véd és megőriz.“ — Mindezeket meggondolva, lehetetlen be nem látnunk, hogy ama szolgához hasonlóan végetlen sok az, a mível mi Istennek tartozunk, olyan sok, hogy azt megfizetni nem tudjuk. „Akkor megpararcsolá a király, hogy eladnák azt a szolgát és feleségét és gyermekeit és mindenét a mije vala.“ A király ez Ítélete szigorú ugyan, de nem igazságtalan. Azt, a ki törvény ellen vétkezett, a törvény által Ítéli el. „Leborulván azért a szolga, könyörög vala az ő Urának; Uram, múljék el ellenem való haragod és mindenekről megelégítlek.“ A mily
