Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Zábrák Dénes: Karácsony - Ifjú Draskóczy Lajos: A reformáczió emlékünnepén
— 262 — A reformáczió győzedelmi dal, a melynek lelkesítő szövege a Megváltó ajkiról ekként hangzik el: „Ne gondoljátok hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássák e földre, nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák, hanem fegyvert, mert jöttem, hogy azt cselekedjem, hogy a fiú az ő atyjának ellensége legyen és a leányzó az ő anyjának . . . (Mát. 10. 34) „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássák e világra.“ (Luk. 12. 49.) a melynek lángjában elégjen a salak s új életre hevűljön a megtisztúlt ige! A reformáczió diadalmi út, a melynek irányát vérpatakok, áldozatokkal borított harczmezők, elpusztúlt vidékek, porráégett falvak, lobogó máglyák, csörrenő bilincsek, pirosra festett vérpadok, sötétlő gályák mutatják a kérdezőnek, a történet lapjain. És mégis! . . A reformáczió diadalom, mely meggyőzte a világot! És a győzelem gyümölcse százszorosán kárpótolta az érette kivánt áldozatokat. Hiszen annak a tűznek, meg kellett gyúladnia, hogy annak lángjában elégjen a bűnös világ, hogy annak lángja hevítse annak a hősnek kebelét, ki az elsülyedő világ összeomlásakor meg nem inogott, hanem új világot alkotott a romokon. Csak abból a tűz és vérkeresztségből támadhatott az a hit, melynek alakja: a szabadság, tartalma: az evangeliom, gyümölcse: az élet. Ez a hit az, mely Istentől született, mely diadalra segíté a refor- mátiót, mely a mi hitünk. És ennek a hitnek alakja: a szabadság. Ez a hit: szabad, személyes hit. Szabadsági . . Te bűvös varázsú szó, ki ne ismerne Téged? . . A Te nevedbe hullottak el legjobbjaink a hosszú harcz alatt, a Te nevedben bitorolt az ármány, hódított a gaz. Szabadság! . . Ideálja az emberiségnek a társadalmi és állami élet terén, lényed csodája éppen abban áll, hogy a mi korlátoz, az korlát nélkül való és ez: a szeretet. A mi jelöli földi utaid, az nem földi, hanem az, az égi származású törvény: a jog. Szeretet és a jog szellemkorlátaid, melyek szerint az egyik ember szabadsága ott végződik el, a hol kezdődik a másik emberé. Szabadság! Te világmozgató Eszme! Te újítottad meg a hitéletet, hogy ott a hit világában ragyogjon képed, tisztán, érvényesüljön lényeged teljesen. Hiszen a társadalmi s állami élet terén korlátozva vagy! A hit szabadsága az, mely korlátot nem ismer. Az én hitem enyim marad, bennem marad, nálam marad, engem boldogít, engem üdvözít! . . Bár mit higyjek is, az másnak nem árt, jogaiba bele nem ütközik, a szeretet törvényét sérteni nem fogja sohasem. Aztán ki veheti el tőlem Istenemet? . . Ki szabhatja meg az imádság szövegét, mikor a szívnek teljességéből szól a száj? . . Ki némíthatja el szivünkben a lelkiismeret, a meggyőződés szavát ? . . Ki kötözheti a léleknek szárnyait, mikor repülni akar — égfelé ! ?
