Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 7-8. szám - Molnár Sándor: Az ismétlő iskola
189 Midőn ezen kérdésre nézve szerény nézeteimet röviden előadom, azt hiszem kevés újat fogok mondani, de ezt azon meggyőződésből teszem, hogy vele foglalkozni már csak azért is szükséges, mivel — mint a múlt évi közgyűlésünkön kifejezett ellentétes nézetek is mutatják — ezen kérdés teljesen tisztázva nincs. Nem is czélom egyébre kiterjeszkedni, mint röviden rámutatva a különben általánosan ismert paedago- giai követelményekre, azt vázolni, hogy mit és hogyan lehetséges az ismétlő iskolában ezen követelmények gyakorlati érvényesítésére megtenni, tekintetbe véve a kivitelnek sokat emlegetett nehézségeit. Ha a népiskolának egyedüli feladata az volna, hogy írni, olvasni és számolni tanítson, ezen esetben az ismétlő iskola teljesen betöltené feladatát, ha ezen kiválóan gyakorlati ismereteket három éven át folytonosan ismételné, mert a mennyit ezekből mindenkinek tudni kell, annyit a mindennapi iskola meg is tanít, úgy hogy nem marad más hátra, mint a szükséges gyakorlás. De tudjuk, hogy a népiskolának magasabb feladata van. Feladata a szülei házzal karöltve nevelni, vagy legtöbb esetben — tekintve a szülők müveletlenségét és indolenciáját — a szülei ház hiányos nevelését, sokszor a szülők ellenére pótolni. A nevelés ily fontos tényezője a gyermeket 12 éves korában, tehát a fejlődésnek fele útján ott nem hagyhatja, hanem szükséges, hogy befolyását addig megtartsa, mig az ifjú annyi önállóságra jut, hogy a nevelés által megjelelt utón maga is tovább mehessen. Maga a törvényhozás is belátta, hogy ezen gyenge vetést további művelés nélkül az ördög gazt vető munkájának ki nem szolgáltathatja, midőn az ismétlő iskoláról szóló törvényt meghozta, melynél nem azt nézem, hogy az „ismétlőnek“ van declarálva, hanem csak azt, hogy a törvényhozás a mindennapi iskolával a gyermekek iskolai nevelését befejezettnek nem találja. Önkényt következik ebből, hogy azt tovább kell folytatni, miután megállani csak befejezett dolognál lehet. Ha pedig a paedagogia nem nyughatik bele abba, hogy a gyermekeket csak 12 éves koráig neveljük, nem nyughatik {abba sem, hogy a helyett, hogy a nevelést az ismétlő iskolában a gyermek fejlődésének megfelelőleg tovább folytassuk, — elölről kezdjük azt, a mit már elvégeztünk. A 12-ik évtől a 15-ikig terjedő serdültebb korban nem tenni egyebet, mint folyton azt ismé teltetni, a mit a gyermek 12 éves gyengébb koráig tanúit, — absurdum mert nem felel meg a fejlődés követelményeinek. Ezek azon elméleti okok, melyek azt követelik, hogy az ismétlő iskola a népiskolai oktatás felső tanfolyama legyen. Most térjünk át ezen czél gyakorlati megvalósítására. Itt különösen figyelembe veendők: az ismétlő iskola tananyaga, módszere és a tanítási idő. Az ismétlő iskola tananyagának keretét megadja a mindennapi iskola tanterve. Ezen keretbe foglalt tananyagot gyakori vonatkozással, a mindennapi iskolában tanultakra részletesebben kifejteni, a serdültebb
