Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 7-8. szám - Kocor Márton: A nőnevelés ügyében

187 —

többnyire földművesek gyermekei lévén vagy pedig olyanok, kik helyzetüknél fogva a szabad természet ölén sokat mozoghatván ott közvetlen — nem pedig sikerült képek vág) kísérletek nyomán szerezhetnek tapasztalatokat. S így a gyermek már az iskolába jövésekor a tantervhez mérve meglehetős terjedelmű ismeretkörrel s világos fogalmakkal bir. A házi, kerti, mezei, erdei állatokkal, növényekkel, s ásványokkal annyira megismerkedett már, hogy például: midőn az

„Olvasókönyvből a Pacsirtát« olvassa, így kiált föl: „Ni! hogyan tudja ez a könyv is!“ — A természettan köréből a levegő, szél, hang, visz- hang tüneményei, gőz, pára, harmat, köd, eső, jégeső stb. nem ismeretlenek előtte, valamint a súly, lejtő, csavar, emeltyű, stb. oly dolgok, melyekről a legtöbb gyermeknek tiszta fogalma van, miután ezekről kézzelfoghatólag meggyőződött. — Azonban az o k o k és okozatok feltüntetése mellett kétszeres buzgóságot kell épen a falusi iskola tanítójának kifejteni, hogy különösen a falusi nép között elterjedt kuruzsolás és babonának gátot vessen, sőt azt csirájában elfojtsa. S mig egyrészt — leánynövendékeket illetőleg — a „mákhéj- főzet“ (kisgyermekek számára) átkos voltáról, s az „igézés,“ „rontás“ ostobaságáról meggyőzi, s a mérges növények és különösen gombák megismerésére vezeti, — addig másrészt mutasson rá a gyógyfüsze- désre stef. — a vidék viszonyai szerint — mint kereset forrásra, melylyel a leányok és öregek haszonnal foglalkozhatnak.

Ugyancsak a természetrajz és természettan kapcsán szükséges a legfontosabb egészségtani szabályokkal a növendékeket megismertetni, s s ennek folytán a lakás-, (talaj, levegő, tisztaság) táplálék-, ruházat-, betegekkel való bánásmódról, házi gyógyszerekről stb. tekintettel a a leánynevelésre, az iskolai munkaidő mennyisége szerint, — ha a mindennapi iskolában röviden, úgy az ismétlőben bővebben szóllani, (Zárójel között megjegyzem, hogy az egészségtan minden körülmények között — leghelyesebben olvasókönyv (p. Széli Lajos-féle) alapján tárgyalva — az ismétlő-iskola rendes tantárgyai között is szerepeljen.)

A gazdasági és kertészeti gyakorlatoknál a tananyag kiválasztását, —• illetve mennyiségét — a helyi viszonyok szabják ugyan meg, de mert vegyes falusi iskoláról van szó, hol a viszonyok nem igen különböznek egymástól, — tehát általánosságban mondhatjuk, — hogy ezen gyakorlatokat nem papíron létező iskolakertben, hanem, — hála a törvény szigorának, a mamár mindenütt kihasított sa tanítók kezelése alatt levő faiskolában kell azt a gyermekekkel a kitűzött czél irányában eszközölni. A legfelsőbb (VI.) osztályban pedig a gazdaságtan elméletileg is tanítandó — rövid vázlatban; mig azután az ismétlőben a körülményekhez mérten s a fiúk és leányok leendő életfeladásához szabva a tananyag kibövítendő lesz. — „Mondanunk sem kell, — mondja Acsády — hogy a háztartástanra nagy súly fektetendő és a legutolsó osztályban (vegyes iskolában az ismétlőben is lehet) a