Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 7-8. szám - Kocor Márton: A nőnevelés ügyében

185

öt az élet küzdelmeire ösztönözzék, s a közéletben általa egykoron elfoglalandó tért betölteni képesítsék, addig a leánynövendékeknél oda kell hatn1, hogy ezek önmaguk és családjuk boldogságát a családi életben keressék. — Nem kell tehát nagy képzelő tehetség, annak elgondolására, mily nehézséget okoz e gond a két — sokszor ellentétes irányú — nevelés a v e g y e s i s k o 1 á b a n működő lelkiismeretes tanítónak.

De ezt nem azért hoztam fel, hogy azon tanítóknak, kik a nőnevelés ügyéből származó kötelességeiknek elmulasztásából lelkiismereti kérdést nem csináltak, illő okot szolgáltassak önmegnyugvásukra, nem ! hanem azt akarom kimutatni, hogy egy osztatlan vegyes iskolában — főleg falun — működő tanítónak, — tehát a legkedvezőtlenebb esetben, — a felvetett kérdés irányában mit lehet, sőt kell és mi módon tennie ?

Könnyebb áttekintés kedvéért lássuk egyenkint a tantárgyakat, s jeleljük meg egyszersmind csak a főbb pontokat, miután azt részletesen, egész terjedelmében leírni idő s térpazarlásnak tartom, miután minden iskolánál más lévén a viszony, a részletek szerint módosulást szenvednek.

Első és elengedhetetlen, miszerint a nő vallásos, s ebből faka dólag jó erkölcsű legyen. Nemcsak a családnak, de Berzsenyi szerint : „Minden országnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigába görnyed.“ Igyekezzék a tanító leánynövendékeinél az Isten és felebaráti szeretetet felébreszteni és megszilárdítani annyira, hogy az kedélyüket teljesen uralja. E mellett okvetlen szükséges, — hogy, mint felekezeti tanírók — neveljük leánynövendékeinket ne csak vallásos és erkölcsöseknek hanem, egyháziasak- n a k is.

Ha arra gondolunk, mikép leánynövendékeink — mint leendő anyák egykor gyermekeik nevelését vezetik és irányozzák ; s ismét, ha az alapnevelés horderejét veszszük figyelembe, belátjuk, mikép egyház- kerületünk csak egy régi mulasztást hozott helyre most, midőn (Kőszegen) egy leánynevelő-intézetet állított fel. — Nézzünk át a szomszédba és mit látunk e tekintetben ? Ott sokkal nngyobb súlyt fektetnek és fektettek a leánynevelésre, mint nálunk, s az eredmény igazolja, hogy az egyháznak különösen érdekében fekszik e leánynevelést istápolói, felkarolni, miután az egyháznak a leányiskola a valódi és legjobb minőségű „veteményes kertje.“

Itt is e tárgynál, — a vallástannál — van a tanítónak legjobb és legtöbb alkalma a positiv és negatív irányú számos példák által a gyermeknevelés (legfőbb anyai kötelesség) fontosságát, irányát, módját meghatározni; a családi életben a nő hivatását, hatáskörét feltüntethetni, s a valláserkölcsiségből fakadó szép női erényeket p. áldozatkészség, anyai szeretet, türelem, lemondás stb. szemléltethetni.