Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 7-8. szám - Kocor Márton: A nőnevelés ügyében
184 — Tekintve a2on különbséget, mely a férfi és nő testi és lelki természete, életfeladata között létezik, önként következik, hogy a két nem nevelése is egymástól eltérő. Az 1868. 38. t.-cz. 29. §-a ez irányban kiván intézkedni. Itt és már ekkor ki lett mondva elvileg a gyermekeknek nemük szerinti elválasztása. Miért csak elvileg?! — Mert gyakorlati kivitele elháríthatatlan akadályokba ütközött. S melyik ezen akadályok közül a legfőbb ? A pénzhiány, a szegénység !;‘ Tudva levő dolog, hogy az ország iskoláinak 90M/0-a felekezeti. A népesebb községekben a felekezetek is jobban megoszolván (3—4) annyiféle jellegű iskolát tartanak fenn. így azután ezek közül kevés helyen van egyik-másik felekezet abban a kellemes anyagi helyzetben, hogy a törvényben kifejezett elvnek megfelelőleg a leányok a fiúktól elkülönítve lehessenek oktatandók. Kisebb, még kisebb és legkissebb községekben pedig (az iskola 70°/0-a.), a hol a felekezeteknek anyagi ereje számuk arányában oly csekély, mikép az általuk fentartott egy iskola tanítójának is csak igen nehezen tudják a 300 frt minimumot megfizetni, — itt ily helyeken elkülönítésről szó sem lehet. — A nőnevelés elvi kérdése, azaz annak gyakorlati megoldása a vegyes iskolákban tehát egyenesen a tanító belátására, szabad tetszésére hagyatik. Ezen szabad intézkedést azután sok tanító oda magyarázza, hogy majd a midőn a hazának derék polgárokat s az egyháznak buzgó tagokat nevel, a nők, t. i. a leányok is megélhetnek és nevelkedhetnek mint a koczagy^erek. Hiszen maga a nép is gondolkozik e tárgyban. „Csak Írni olvasni számolni tanuljon meg a lányom az iskolában, majd a többire megtanítja az anyja meg a nyomorúság.“ — Hát bizony a leányok számára kétség kívül az anya jó példája legjobb tanító; csakhogy hány részesül ebben a szerencsében ; azonban a nyomorúság igen rossz iskola a nők számára. — Az írás, olvasás, számvetéssel azt akarja a nép kifejezni, mikép nyújtson az iskola a leányok számára a gyakorlati életben n é 1- külözhetlen ismereteket, s hasson oda, hogy azok jó háziasszony- nyá váljnak. S ezzel körül-belül el is találta a nőnevelés lőczélját, mely megköveteli hogy jó anyákat, feleségeket, háziasszonyokat képezzen. Ez irányban legyen minden nő müveit, házias, s tudja szeretni családját, hazáját s az emberiséget, s főleg tudja nevelni gyermekeit. Legyen a nö igazi nő; tudjon lelkesülni a szép és jóért; szivéből utálni, megvetni a nemtelent. Miután a nő munkaköre a családban van kijelelve, s tevékenysége főleg a családi életben mutatkozik, azért a családi életet s az abban való tartózkodást minél inkább megszerettetni a leánynevelö kötelessége. A fiúnevelés — mint tudjuk — egészen más irányú. A férfi czélja : a szerzés és alkotás. Mig tehát a fiúk a gyakorlati életből s a történelemből merített példák által oly erényben gyakorlandók, melyek
