Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 5-6. szám - Tóth István: Édes hazám - Ebenspanger János: Miért oly nehéz a nevelés helyes gyakorlata?
— 115 — Bár mennyire ismerjük is a lélektan szabályait: növendékeink lelki életét, képzeteik, érzelmeik, vágyaik gazdag tárházát, jóformán lehetetlenség tökéletesen megismerni; növendékeink lelki élete oly élő szervezet, mely minden pillanatban, a körülmények behatása alatt új meg új átalakúlásokon megy át anélkül, hogy ezen titkos fejlődést szemmel kisérhetnök. Bár mennyire tanulmányozzuk is növendékeinket, azoknak belső fejlődését mégis csak hiányosan ismerhetjük meg: a növendékek lelki életéből csak egyes részletekre deríthetünk kutatásaink által annyi fényt, hogy azokat nevelői munkánk alapjává tehetjük. A növendékeink lelki életének nagy, talán legnagyobb része előttünk ismeretlen terület. Hogy lennénk képesek azt megtermékenyíteni, nevelői működésűnk szolgálatába állítani, vagy épenséggel azon a téren biztos gyümölcsöket eredményezni ?! És eltekintve ezen gyarlóságunktól, vannak ám még egyéb tényezők is, melyek növendékeink fejlődésére befolynak, s sokszor ép ellenkező irányban. Amit mi nagy nehezen megépítünk, azt más tényezők nagy könnyen halomra döntik. Sokszor minden tudományunk, minden törekvésünk hiába való. Már most ezzel szemben hogyan lehessen biztos czélt — nem elérni, hanem csak kitűzni is? Hogyan lehessen tervet csinálni valamely növendék nevelésének eszközlése iránt? Hogyan lehessen egyes esetekre nézve már előre szabályokat adni, miként volna az kezelendő? Tapasztalásból tudjuk, hogy valaki a neveléstudomány terén egészen otthonos lehet s mégis úgy a saját, mint a reá bizott idegen gyermekek nevelésében »kevés a vágott dohánya.« Ez elszomorító, elcsüggesztő tény! S mégis, nem tehetjük, hogy azt mondjuk: »A neveléssel ne törődjünk; ha biztos utón nem haladhatunk, hagyjuk abba a munkát egyáltaljában.« Minél nehezebb a nevelés munkája, annál szerényebben és annál serényebben kell hozzá látnunk! El ne bízzuk magunkat, de bizodalmunk legyen abban, hogy bizonyos feltételek alatt mégis czélt érhetünk. Kérjük az Egek urát, hogy szivünkbe oly szeretetet csöpögtessen a gyermekek iránt, minő Pestalozzi nagy szivét hevítette, hogy elméleti és gyakorlati psychologiai tanulmányokra kedvet és erőt adjon, hogy kitartást, türelmet és tapintatot öntsön belénk! így az Isten segítsége mellett a legtöbb esetben nevelői munkánk talán még sem lesz egészen hiába való!
