Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 4. szám - Nyilttér
107 való, hogy benne a tárgyak fölött eszme cserék folyjanak. Vagy mindenre azt mondjuk, hogy »Dobzse?* Hiszen a legjobb ksszát is össze verik a kövek, azért még sem lesz baj, sőt inkább haszon, mert a kasza annál jobban vág. Arra kér M. K. ár engem, hogy bánjak vele az egyenlőség, testvériség és szabadság elvei szerint. Legyen kívánsága szerint, csak azt az egyet ne kívánja, hogy dicsérjem a főztét, ha nem jó lesz is az. Most pedig én kérem őt arra, hogy ne érzelősködjék, hanem ha még kimegy a mezőre aratni (a mint válaszában mondja) legyen körültekintő, azaz; gondolja meg, hogy a kévét, amit köt, meg utána a tarlót más is megnézi ám ! A ki a nyilvánosság elé visz valamely dolgot, legyen rá elkészülve, hogy azon a dolgon sok szem megakad, s a ki oda vitte, ne karagudjék, ha a dolgáról véleményt mondanak. — Én megmaradok tarlózónak, és ha az Isten meg a szerkesztő úr engedi, szedegetem a kalászokat. M. K. úr is menjen aratni, hogy — a mint reményű — még találkozhassunk. Hátulkullogó. Nyilt-tér. Felelet a nyílt kérdésre. Az L által e lapok 2—3 számában dacz-nak minősített ténykedése az olvasó fiúnak nem annyira psychologiai, mint inkább phvsiologiai alappal bir. Mi történt ? Egy fiú egy szót rosszúl olvasott s ismételt felszólításra sem tudta hibátlanul elolvasni. Nem tudom hányadik osztályba járt a fiú, de feltételezem, hogy a betűket mind tanulta s határozottan tudta felismerni. Már most úgy kell a dolognak lennie, hogy a fiúnak ilyen — hogy valódi néven nevezzem — zavara többször is volt, akár vette észre L. azt, akár nem, s ennek oka vagy az, hogy az olvasott szó, illetőleg csak a látó idegek által közvetített képe hiányosan érkezett az agyközpontba s igy természetesen a mozgató idegekre az átvitel is csak igy történhetett, vagy a központ zavarta össze a nyert sorrendet és hibásan vitte át a motorikus idegekre, vagy végre az idegek és beszédszervek együttes működése nem kifogástalan. Hogy még határozottabban lehessen az okot felismernem, ismernem kellene a fiú látóképességét, szellemi képességeit általában és beszédszerveit. Lehetetlen feltételezni, hogy e három valamelyikében az ok megtalálható ne volna. A kérdés eziránt semmi támpontot nem nyújt s igy csak sejtésre alapíthatom véleményemet. A fiú a szót olvasni nem tudta, talán mert a betűket nem ismerte fel, vagy mert idegei kimerültek. A második felhívásra történt hibás olvasás legalább erre enged következtetni. Az ismételt — s a mint a
