Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 4. szám - Nyilttér
108 sorok közül olvasom, nem éppen gyengéd — felszólítás az amúgy is zavart idegeket még inkább felizgatta, annyira, hogy a biztatás sem volt képes a nyugalmat helyreállítani. Persze az utána következő ráparancsolás s verés mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy az idegeket rendes működésükben elősegítse. Ilyen zavart lelki állapotban a feltétlen nyugalom a legjobb gyógyszer s ezt — bár rosszúl alkalmazva — L. is megadta a fiúnak, mikor az ajtó elé állította s ott */2 óráig állni hagyta. Ha 5 perez múlva behivja, s a szót olvastatni akarja vele, egész eljárását élőiről kezdhette volna, feltéve, hogy a fiú az ajtón át nem hallotta a szónak helyes kimondását. És itt a kérdésben ismét egy homályos pontot látok. Tudja L. kartársam bizonyosan, hogy a fiú az ajtón át nem hallotta meg azt a szót ? Ha meghallotta, akkor nem csodálhatja, hogy a könyböl is elolvasni tudta, s akkor az ok egyszerűen a betűk nem ismeréséből illetőleg félreismeréséből származott. Ha azonban nem hallotta és nem hallhatta s mégis elolvasni tudta, akkor a fiú idegműködése sem ez esetben, sem más esetben nem normális. Hogy a fiú ellenkezésből nem olvasott volna helyesen, nem látom beigazolva, mert L. nem hivatkozott arra, hogy az eset már többször előfordult volna, s igy a dacz, mint a hibás olvasás oka előttem kizártnak látszik. L. t gondolkozó, lelkiismeretes fiatal embernek képzelem — s aligha tévedek — s igy nem fogja rossz néven venni tőlem, ha eljárását nem helyeselhetem s fiatalos túlbuzgó hevének tulajdonítom. A jó tanító növendékében daczot fel sem tételezhet, a dacz csak ott fejlődhetik ki, a hol a gyermeknek tanítója igazságosságába vetett hite elenyészett. Rosszul teszi, ha a közelfekvő okok keresése helyett a nagyon távolira gondol s ehhez szabja eljárását. Az én tapasztalataim és meggyőződésem azt mondják, hogy a tanításban a legegyszerűbb eszközöket kell alkalmazni, az előforduló csekély jelentőségű hibát nem szabad nagygyá fújni, s a megtorló eszközöknél nem az erőszakosat, hanem a természeteset kell választani. Ha az én növendékem nem tud valamit jól elolvasni, vagy magam segítem ki, vagy mással segittetik neki; de azt soha Él nem teszem, hogy ne akarjon jól olvasni. A nem tudásnál a parancs nem segít. Ott jóakaró, nyugodt, szeretetteljes, tanításra va n szükség. Az erőszak, a fenyegetés nem hogy használna, de kimondhatlan sokat árt. s az ilyen eseteknél mint a milyenről L. kartársam értesít, a hol valószinü oknak az idegek rendellenes működését kell tartanom, a gorombább eszközök az idegek még nagyobb zavartságát és ennek következményekép a dadogást stb. eredményezhetik. Türelem, elővigyázat, a valódi okok keresése teszi röviddé az eljárást s a mikor L. kartársam ezeket a kellékeket fogja alkalmazn tudni, a procedúrája nem lesz hosszadalmas. Scherer István. I
