Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 4. szám - Tárcza
105 sat. De materialista a nép annyiban, a mennyire az anyagiak foglalják el lelki és testi erejét, mert hát először mégis csak kenyérrel él az ember, s ha éhezni kénytelen, akkor bizony nem lelkesedik az eszményi világért. Azt mondja Nagy Lajos úr, hogy a materialismus szükséges, mintegy benne van ez a világrendben. Hát akkor az „1894“ mire való ? Hiszen meg van irva: „Nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod 1“ A harmadik kalász a „Slöjd“ vagy a fiu-kézimunkatanítás. Mintha nem is véletlenség lenne ennek a három czikknek egy füzetben való találkozása, hanem mintha úgy válogatta volna őket a tiszt, szerkesztő úr egymás mellé. Külön-külön egymástól távol, p o. egyiket januárban, másikat júliusban, amazt meg deczemberben közölni; igy talán nem lenne olyan feltűnő. De egymás után olvasni ezeket annyi, mint egy képen látni a chaost; azokkal a miseriákkal együtt, melyek a kibontakozást lehetetlenné teszik, mivel nincs Ariadne fonál. — Az egyik azt kívánja, fektessük a fősúlyt a vallásos nevelésre; ne oktassunk divatos módszer szerint, mert kivész a népből a hit, a vallás. A másik azt mondja, hogy hiába követjük Jeremiást, ennek úgy kell lenni, ez a század a materialismusé. Majd születik egy Cyrus, a ki megszabadit a materialismus bilincseiből. Most már mittevők legyünk, mikor a „Slöjd“ Írója meg Gönczy P. után a tanítás középpontjáúl a kézimunkát ajánlja ? Pedig ezt ajánlják mások is. Ajánlottak háziipari, méhészetet, selymészetet, gyümölcsészetet, és az Isten tudja mit ajánlanak még! Jól tudom, hogy ezek mind csak pium desideriumok ; de vannak egyenes követelések is, melyeknek helyt kell állanunk. Nem tanító társaimnak Írom ezeket, mert azok éppen úsry tudják, mint én; hanem a másrendbeli olvasóknak, (mértén úgy hiszem, vannak néhányan olyanok is.) Azt hiszik némelyek, hogy a vallásos tantárgyakra kevés időt, még kevesebb lelkesedést áldozunk, hogy nem adjuk érzéssel azt, a mit adunk. Teljes meggyőződésem az, hogy minden dolgot csak az tud tökéletesen megismerni, róla helyes véleményt alkotni, a ki a dologban benne van. Eenélfogva azt felelhetjük a rólunk balul vélekedőknek, a mit a néhai birkamosók mondottak a zsörtölődő ispánnak, ki azt hajtogatta, hogy akármilyen hideg is a viz, két ember egy nap alatt 100 birkát megmoshat. „Tessék az ispán úrnak ide állani a vízbe, aztán innend beszéljen“ — mondák a mosók. — Nekünk osztatlan iskolákban tanítóknak — faluhelyen — annyi a tananyagunk és oly kevés az időnk, hogy futva, nyargalást kell haladnunk a legkisebb eredményért is. Az iskola csak novemberben telik meg és két hónap kell arra, hogy, hogy a tanulók a rendes kerékvágásba jöjjenek. Marad négy hónap a rendes tanulásra; van pedig tizenhét tantárgy. Nem mehetünk hát és nem is megyünk a divatos módszer után; nem tesszük a tanítás középpontjává a kézimunkát, hanem e helyett van három középpontunk, t. i. az irás, olvasás, számolás; és azt állítjuk, hogy ha ez a három alap jó, ezeken az illető egyén maga is tovább építhet, ha van kedve az építéshez.
