Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Egyesületi élet
245 Az első előadás : A népiskolának jelentősége. Gondolatmeneté a következő : A népiskolát csak legújabban tekintik a közélet tényezőjének. De még nem méltányolják kellőképen, mert korábbi idők nézetei befolyásolják gyakran a véleményeket. Jelenleg sokan túlságos sokat várnak a népiskolától, mások meg kicsinyéivé mondják az elemi iskola munkáját gépiesnek, mely csak az irás, olvasás és számolás tanítására szorítkozik. Pedig a tanítás és nevelés a fejlődő emberrel, az Isten képére alkotott szellemes lénynyel foglalkozik. S itt titkok és talányok volnának kutatandók, mint semmi más tudomány fontosabbakkal nem rendelkezik. Az új kor rendkívüli tudományos haladása az iskolában is értékesítendő. Hogy, mikánt történjék ez helyesen, az még megállapítandó. Addig, míg az megtörténik, az összes tanítás, erkölcsi és szellemi tekintetben a tanító személyén alapszik. A tanító saját szellemi lényét fejletlen lényekbe ülteti át s a sokaságot maga után képezi. Ebben rejlik a tanítói hivatás fontos volta. A tanítók sok áldást terjeszthetnek, de sok kárt is okozhatnak. Ez igazolja az újkor azon követelését, hogy a tanítók kiképzésére kiváló gond fordittassék. A nép közt tétlenség, elégedetlenség, fegyelmetlenség és istente- lenség nagyon elharapódzik, a statisztika annyi gonosztevőről és öngyilkosról tesz tanúságot, hogy az borzasztó. Általános e tekintetben a panasz, s mindenki azt mondja, hogy ezen segíteni kell. Pedig csak egy gyógyszerünk van: a téves irányok és társadalmi tévedések lélektani vizsgálata és pädagogiai kezelése. Hogy a tanító ezt a kicsinyeknél sikerrel eszközölhesse, tudnia kell, hogyan fejlődtek az emberek, mi akadályozta, mi mozdította elő a műveltséget, egyszóval a tanítónak alapos tudományos képzést kell nyernie. Akkor abban a helyzetben lesz, hogy az emberiség nevelésében sikerrel közreműködhessék. Ebben a munkában a vezérszerep a pádagogiát illeti. A közélet tüneményei nem politikai, társadalmi és egyházi, hanem pädagogiai szempontokból itélendők meg; akkor fejlődésünknek és szellemi haladásunknak új korszaka fog virradni. Ezt a nagy feladatot az állam a népnevelők osztályára fogja bizni, még pedig nem a nagy szaktudósokra, hanem a néptanítókra. Hogy a päda- gogia üdvösen hathasson, azt nemcsak 6—14 éves gyermekekkel szemben kell alkalmazni, hanem annak összes közéletünkre kell befolyást nyernie. Ez az eszményképünk. Ez után törekedjünk ! A második előadás: A szakszerű felügyelet kérdése. Előadó a következő tételeket állította fel: I. Az összes közoktatásügy törvényes szervezése és felügyelete az államot illeti. II. A közoktatás belső vezetésére és felügyeletére az állam, egyház és iskola érdekében csak elméletileg és gyakorlatilag képzett szakférfiak alkalmasak. III. Az iskolai felügyelőket első sorban jeles és tapasztalt néptanítók közül kell venni. De lelkészek és tudósok, kik évek során át a
