Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Tárcza
242 foldúlhat, nincs oly nehézség, melyet az erős tetterő leküzdeni nem képes, nincs oly akadály, melyet a férfias és szilárd kitartás el nem hárítana útatokból, s nincs oly törekvés, mely diadalmas eredményhez nem jutna, ha az egyesült erő küzd azért; hallgass reám, fogadd meg tanácsomat, közöld azt kartársaiddal, álljon össze a 25 ezer tanító, s követve azt, egyesült erővel küzdve, ki fogjátok vívni a diadalt s tietek lesz a jövő, kárpótlásául a múlt szenvedéseinek, hallgass reám s kövessétek tanácsomat. — Hallgatlak, — biztosítám a beszélőt s iskolai gyermek figyelmével kisértem minden szavát, egyetlen egy hangot sem ejtve el abból. — Az tagadhatatlan, — kezdé tanácsadását az engem egyik ámulatból a másikba ejtő filosofus madár, — tagadhatatlan, hogy a mig az egyesült erő a lehetetlennek látszó eszméket is eredményhez tudja juttatni addig a szétforgácsolt erő a már létező eredményeket is tönkre teszi, s e tapasztalatból indulva ki, tanácsom az, hogy a tanítóságnak, ha eredményhez akar jutni, össze kell tartania s vállat a vállhoz téve kell küzdeni igazaiért, jogos követelményeiért; de a küzdelem csak akkor vezethet eredményhez, ha annak helyesen megválasztott eszközei vannak. Ez eszközök következők: mindenekelőtt tömörülni kell a tanítóságnak,, le kell vetkőznie az egyéni ambicziót, mely válaszfalat képez a tanító és tanító között s fölébe akarja emelni a székesfővárosit a vidékinek, a városit a falusinak, az igazgató- vagy vezértanítót az osztály- tanítónak, az államit a felekezetinek; a tanítóságnak egy tömör falánx- nak kell lennie, a mely behatolhat oda, a hová be kell hatolnia, s a melynek sorait szét nem verheti sem hatalom, sem ellenszenv, sem társadalmi kicsinylés. A tömörített falánxnak fel kell emelnie szavát és pedig nyílt homlokkal, az öntudat adta bátorsággal s követelnie kell a megélhetéshez szükséges fizetési minimumot, követelnie kell a tanítói szolgálati progmatikát, s követelnie kell a szakszerű járásköri felügyelet gyakorlását; s e három egység követelésének érvényesítéséhez szükséges az az eszköz, melyet eddig ti tanítók egészen figyelmen kívül hagytok. Meg kell ugyanis a tanítóságnak tudnia, kik azok az országos képviselők, a kik a tanítóság igazi barátai s ezek körül kell csoportosulnia, ezeknek megválasztatását kell egész erkölcsi erejével támogatni s ez az erkölcsi erő messze kiható, hisz 25 ezer értelmes embernek erkölcsi ereje ez; törekednie kell a tanítóságnak, hogy a saját kebeléből minél több szakférfi kerüljön a törvényhozó testületbe, mert csak az tud kellően védeni valamely ügyet, a ki azt ismeri, a ki azt átérzi; nem szabad visszariadni a tanítóságnak a szellemi munka mellett még az anyagi áldozatoktól sem, hisz csak pár fillért kell áldoznia minden tanítónak s a 25 ezer pár fillér nagy dolgokra elég lesz, hisz a tenger maga is csak cseppekből áll. Terjesztenie kell a tanítóságnak az eszmét, hogy miként a „pap is az oltárról él“ a tanítónak is hivatása után kell megélnie és pedig a társadalom által tőle megkövetelt módon s ha ezt a társadalom
