Evangélikus Népiskola, 1893

1893 / 8-9. szám - Tárcza

lehetővé nem teszi, oda kell hatnia a tanítóságnak, hogy a jövő nemzet déke e hálátlan s még csak a megélhetést sem biztosító pályától távol maradjon, mert csak akkor fog a tanítóság értéke valóban méltá- nyoltatni,ha hiányát fogja érezni a társadalom a tanítóságnak. De hozzáteszem : ez legyen küzdelmeteknek a legutolsó fegyvere s csak akkor vegyétek kezetekbe, a mikor a kényszerhelyzet fog arra utalni, a mitől jó szellemetek meg fog őrizni, ha előbb elmondott tanácsaimat pontosan teljesíteni fogjátok.

Elhallgatott. E perczben érkezett meg a gerlemama s a viszontlátás édes örömei között turbékoltak együtt, nevettek együtt s étették meg felébredt pelyhes kicsinyeiket, én pedig felállottam, széttekintettem, a nap sugarai már rég eltűntek a hegyek között s az alkony szürkülete elzárta szemeim elől a látóhatárt; megindultam hazafelé, egész úton gondolkozva a hallottak felett s lelkem megkönnyebbült, midőn szerető enyéim közé léptem.

Azóta minden perczben hallom a gerlepár turbékolását, minden perczben hallom az adott jó tanácsot s minél tovább hallgatom, minél többször hallom, annál inkább meggyőződöm azok helyességéről, csupán azzal nem vagyok tisztában, hogy valóban a gerle szájából hallottam-e, vagy lelkem sugalma által felvert fantáziám hangjai voltak-e a szavak ; azt azonban bizton tudom, hogy akár a madár mondta el, akár képzeletem, de mindenesetre a való lett elmondva s így mondtam én is el a kartársaimnak, ha rege alakúnak látszik is az, így mondám el nekik : „A való fantáziáját.“ Erős Szilárd.

Hajdan és most.

Ejnye-ejnye Pál barátom,

Mikor Pali volt még kend,

Úgy tudom, hogy akkortájban Kelmed dolga jobban ment.

Üldözé a pillangókat, Hegyen-völgyön, bokron át,

És mint örült, ha egy lepke Gazdagító hálóját.

Nehéz most a kelmed sorsa,

S kend az oka, senki más, Tudhatná azt, hogy miként jár, Aki másnak vermet ás.

Üldözé a pillangókat, Hajdanában mást se tett;

S ime, most egy hamis szemű Szép pillangó rabja lett.

Markóczi Imre.