Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Necrolog
231 munka, a siker jó részét magunknak — néptanítóknak — vindikáljuk; mert hiszen a hadi győzelem nemcsak a vezérkar helyes intézkedésétől, hanem a közkatonaság nagy tömegének magaviseletétől is függ. Lasanként kidőlnek azonban sorainkból azon vitézek, a kik a régi, hibás nevelési rendszerben felnevelkedtek, de a kik a riadó elhangzásakor, megértvén és követvén a kor szavát, a harczot az egész vonalon a népoktatás eddigi ellenségei és békói ellen megindították és folytatták. Mert hiszen alig múlik el év, a melyben szerény körünk halottat nem siratna; egymásután szálltak sirba Linde Henrik, Eifert Henrik, ez évben pedig Wagner Endre. Utóbbi emlékének legyenek jelen soraim szentelve. Wagner Endre, volt murgai tanító, született Tolna-Hidegkúton, 1821 márcz. 1-én, Wagner János és Hitter Borbálya jómódú polgár szülőktől. Már gyermekkorában meglevén benne a még öreg napjaiban is bámulatba ejtő testi és lelki elevenség: szülei, gondos házi nevelés után, 1832-ben elvitték az akkoriban még Sár Szt.-Lőrinczen levő esperességi algymnasiumba további kiképeztetése végett. Szülei nem csalatkoztak reményükben, a reá költöttek nem voltak kidobva : mindig a legjobb tanulók sorában találjuk őt. Már kis deák korában tehát meg volt benne az ernyedetlen szorgalom, a mi későbbi éveit is kitüntette, de meg volt már ekkor is benne egy jó oldal, a melylyel kevés deák dicsekedhetik: a takarékosság, a mely erény szinte el nem hagyta élte végéig. Sár-Szt.-LŐriuczeu 1836-ban elhagyva az algymnasiumot ugyanaz év őszén Szarvasra ment tanulmányait folytatandó- És tanult is, jól is viselte magát, bizonyítványai mutatják legjobban, mert olvashatjuk bennök: „profectus in literis: eminentia, in moribus: primo“. A szarvasi főtanodát a Yl-ik osztály kitűnő elvégzése után 1838-ban elhagyván, a tanítói pályára lépett és még 1838 őszén Kéty községében mint segéd alkalmaztatott. Itt 1840 ig maradt, mert ez évben Bonyhádra hívták ugyanoly minőségben a törekvő és szorgalmas ifjút. Bonyhádon is csak 2 évig működött, miután 1842-ben a kis murgai leánygyülekezet megválasztá egyhangúlag rendes tanítójává, a hol azután életének java részét töltötte. Családot is itt alapított, nőül vevén Weitzel Erzsébetet, a község legtekintélyesebb családjának sarjadékát. Boldog házas életüket az ég öt gyermekkel áldotta meg; a kik közül azonban csak három érte meg a férfikort: János, F. Nána gyülekezetének közszeretetben álló lelkésze; Frigyes, Uj-Verbász községének általánosan tisztelt orvosa és Anna, kedves kartársunk, Schäfer Mihály, kis tormási buzgó néptanító neje, kit azonban a kérlelhetlen halál még ifjú korában ragadott el övéi sorából, egy árvát hagyván hátra. — Wagner éveken át a község jegyzői teendőit is végezte és daczára a kettős hivatal nehézségeinek és terheinek mindegyikben az illető hatóságok teljes megelégedésére járt el. magának úgy a népnevelés, valamint a közigazgatás terén is nagy, elvitázhatlan érdemeket szerezvén. A sors ő reá is mérte csapásait. Kedves leányát, mint már említém, élte virágzó szakában szólítá magához az élet és halál ura; szeretett neje, már régibb idők óta gyengélkedvén, 1877 szeptember 22-én, hagyá őt el, örök nyugalomra térve; Ő maga a sors eme csapásai alatt összeroskadott, beteges lett, úgy, hogy kénytelenítve volt folyton segédeket tartani. Még 8 évig maradt meg szokott viszonyai közt,
