Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Necrolog
232 mig végre, engedve gyermekei kérésének 1885 őszén 43. évi tanítóskodás után megvált hivatalától és községétől, sokak áldásától kisérve. A kormány 100 Irt évi nyugdíjban részesítő. — Ezentúl többnyire P. Nánán, János fia házánál, tartózkodott állandóan, a hol szeretetteljes ápolásban részesült. A tavalyi influenza őt is áldozatúl szemelte ki; pár napi gyengélkedés után elhunyt 1892 január 29-én, 71 éves korában. — Hült tetemeit, a melyek fölött Hammel Alajos, kétyi lelkész, mondott megható beszédet, nagyszámú gyászközönség jelenlétében ugyanaz évi február hó 1-én tettük örök nyugalomra. Sirhalmát szép, márványból készült obeliszk díszíti, eme felirattal: „Wagner Endre volt murgai tanító. 1821—1892.“ A kegyelet angyala Őrködjék sírja felett; emlékezete maradjon állandóan közöttünk! Gömbös Gyula. Ernst János. 1863—1893. Ismét egy kitűnő tanítót veszített karunk. Ernst János született Kukmérban 1863 szept. 27-én, meghalt ugyanott 1893. jun. 29-én. Megboldogult pályatársunk s feledhetetlen barátunk 1880. évben végezte a felső-lövői tanítóképző-intézetben tanulmányait, mely után 3'/2 évig Nyitra- megyében egy urodalomnál, mint nevelő s urodalmi tanító működött; ott léte alatt buzgósága és hazafisága miatt, a megyei tanfelügyelőnek, Libertinyinek, ked- venczévé lön. Majd l1/, évig Német-Szt.-Mihályon, bodogult Kileisz bátyánk mellett, mint segéd működött s nagy tisztelet és szeretetben részesült hívei részéről. Német.-Szt.-Mihályról 1886-ban Eadafalván (Vasmegyében) választották meg egyhangúlag tanítóvá, mely határszéli községben az akkor alakult ev. gyülekezetnek ő volt első tanítója; hol azon idő óta ernyedetlen szorgalommal, párját ritkító nevelői és tanítói buzgalommal és szakértelemmel működött gyülekezetének s növen- dékinek boldogításán. Mélyen érzett hazaszeretetéből s alapos szakismeretéből kifolyólag az alig 30 éves barátunktól méltán sok szépet és üdvösét vártunk, mely reményeinknek csak egy részét bírta megvalósítani a megboldogult nemes szív, a közben hivatásának áldozata lett. Hogy hosszas súlyos betegségétől szabaduljon, élte utolsó hónapját az édes szülői háznál töltötte, azt remélve, hogy a kellemes hegyi levegő vagy meggyógyítja, vagy súlyos fájdalmára enyhet szerez; sajnos ezen reményében csalódott, mert fél évi szenvedés után befejezte földi pályafutását, ügy saját végső óhaja, valamint kedves gyülekezetének kívánsága szerint Eada- íalván Ion eltemetve. A temetésre, mely jul. hó 2-án történt, oly nagyszámú gyászoló közönség sereglett össze a vidékről és a községből, felekezeti külömbség nélkül, minőre tán még Eadafalván soha sem volt eset. Jelen volt 18 kartársa s barátja, kik úgy a háznál, mint a sírnál karénekkel búcsúztak el szeretett társuktól; hasonlókép cselekedett a községi dalkör, melynek a megboldogult elnöke volt. A rendet a díszben kivonult községi tűzoltóság tartotta fenn, mely egyletnek ő jegyzője, majd tiszteletbeli tagja volt.
