Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 5. szám - Winler Sándor: Comenius
135 így C- vagyonát, családját és hazáját vesztve, több hitsorsosával Lengyel- ország Lissza nevű városában telepedett le. Ez a város még 1500. körül falu volt, de már 1534-ben várossá lett, mivel ott oly sok magyar, cseh és német tartózkodott, hogy már az időben, C. vallomása szerint, 20 utczával, hires gimnáziummal s egyéb nevezetességekkel bírt. Itt foképen a gimnáziumi ifjúság oktatásának szentelé magát s miután ez iskolának több éven át tanítója volt, rektora is lön. A lisszai iskolatörvények C. műve;. ezt is csak abból tudjuk, mivel azok a sárospataki tanügyi rendtartással egészen megegyeznek. Lisszában több müvet irt és adott ki. Először megemlítjük »Didaktika Magna* czímü müvét, melyet 1631-ben cseh nyelven fejezett be és 1653-ban Sárospatakon latin nyelven dolgozott át; későbben pedig Amsterdamban (1657.) átnézetes rendszerbe hozta s ki is adta. E műről még megjegyezzük, hogy cseh szövegét, melyet maga C. javító és bővítő jegyzetekkel látott el, a breszlaui egyetem egyik professzora találta meg 1841-ben ; de akkor annak kiadását az osztrák cenzúra csak azért tiltotta meg, mivel C. cseh száműzött volt s így egész terjedelmében csak 1849-ben jelenhetett meg. Ezen kívül Anyaiskola informa- toriuma és a még meg nem talált, cseh nyelven írt, Hatosztályú népiskola czímü müvei is napvilágot láttak. A 16-ik század második felében és a 17-ik század elején Csehország az iskolák emeléséért többet tett, mint más ország. Nagyon érdekes és megszívlelendő azon körülmény, hogy az ország a viharokdúlta időben sokat áldozott az iskolákra. A községek a szép iskolaépületekben büszkeségüket mutatták s alig halt el egy-egy polgár, ki az iskoláknak nem hagyott volna. Ez örvendetes jelenség mellett még közzé tétetett, hogy az Anyaiskola informatoriuma minden háznál olvastassék. Fontos az is, hogy mindenki kötelezve volt a hatosztályú népiskolát látogatni; aki pedig szegénységénél fogva nem tehetné, azt vagy az elöljáróság, vagy a polgárok segélyezzék, hogy így senki általános műveltség nélkül ne maradjon. Azok pedig, kik magasabb műveltségre törekednek, a 12-dik évtől kezdve a 18-ig taníttassanak, hogy egyetemre mehessenek, hol kiki hajlama és tehetsége szerint a legmagasabb kiművelésben részesüljön. Itt eszembe jutnak az épen mozgalomban levő középiskolai reformtörekvések, melyek ép oly szükségeseknek, mint fontosaknak mutatkoztak. Szerény véleményem szerint jobb lett volna, hogyha ezen reformtörekvések úgy nyilvánultak volna, hogy először senki középiskolába nem mehet, ki a népiskola 6 osztályát kellően el nem végezte. Másodszor pedig a középiskolát 6 osztályra redukáltam volna, s tananyagát hat évre osztottam volna föl úgy, hogy abból minden szükségtelent és mellőzhetőt kihagytam volna- És így azt hiszem, hogy e tárgyban nyilvánuló jóakarat paedagogiai tapintattal pároséivá ez ügynek szép sikert biztosíthatott volna. Mert értsük meg jól a következő szavakat: Sokat lehet tanítani s keveset tudni és keveset tanítani, mégis sokat tudni. E mellett még egész iskolaügyünk rovásán levő túltetheltetéssel szemben jótékony ellenhatást idézett volna elő. Ezt azért voltam bátor elmondani, mivel épen C. tanügyi szellemével összevág.
