Evangélikus Népiskola, 1892

1892 / 5. szám - Winler Sándor: Comenius

136

C. nagy eszméje népét erkölcsileg ujjáteremteni, erejét emelni; de hogy ez sikerüljön, az iskolák úgy szervezendők, hogy ezekből egy erőteljesebb nemzedék fejlődjék. E passzusnál kinek ne jutnának eszébe a mi iskoláink is, melyek még sok tekintetben testi és lelki nyavalyák műhelyei.

1629-ben »A nyelvek megnyílt kapui", czímü műve jelent meg és oly közelismerésben részesült, hogy nemcsak az iskolákban nyert alkalmazást, hanem még arab, török, perzsa és mongol nyelvekre is át lett fordítva. Ezen általános elismerés behatása alatt keletkezett kezdők számára a «Nyelvek előcsarnoka« és a nagyobb tanulók számára a »Nyelvek palotája.« Tanítók és tudósok számára »Pansophia* czímü müvet akart írni, az egyetemes tudomány encyklo- pádiáját, mely didaktikai és tudományos törekvéseinek zárkövét képezze.

A nevelés, azt mondja C., ne legyen egyoldalú, hanem mindenoldalú. A nemzeti sajátság, mely legerősebben a nemzeti nyelvben nyilvánul, emberi közczéloknak szolgáljon. Az anyanyelv a házi és iskolai nevelés alapja.

C. pansophiája Angolországban a legtermékenyebb talajra talált s a parlament igen kedvező föltételek alatt Angliába hívta. E müve a nemzetek egymással való közlekedését czélozta és pedig a következő eszközök által először az egyetemleges tudomány és művészet encyklopádikus összeállítása által; másodszor a bölcsészeinek azon czélja által, mely a legmagasabb eszméig, az Istenhez vezet és harmadszor ama gyakorlati része által, mely minden emberi dolgot, az ember és az emberiség viszonyát rendbe hozza és a legmagasabb összhangzatosságig kifejleszsze. Ezt pedig a czélszerüen rendezett tanügy segítse diadalra. Ez tehát oly ideája volt, mely Comeniust, a humanitás valódi papját, minden időre nézve halhatatlanná teszi.

Londonban támadt zavarok miatt kénytelen volt Angliát odahagyni, a nélkül azonban, hogy egy sokat igérő ajánlatot s 1642-ben a francziák meghívását elfogadta volna. Ekkor Európa nagy alamizsna osztogatója Geer Lajos ki ágyúöntéssel roppant vagyont szerzett, C.-nak segedelmét fölajánlotta, mit nagy lelkesedéssel elfogadott. Ezen ismeretség a svédekkel hozta újból való érintkezésbe s miután Oxenstjernaval, és az upsalai egyetem kanczellárjával Skythevel 4 napig értekezett volna, megígérte nekik, hogy módszere alapján tankönyveket fog írni. De miután itt csak előítéletekkel és gyanúsításokkal találkozott, elhagyta Svédországot s egy újabb meghívást el nem fogadva, barátjainak ellenére Poroszhonban fekvő Elbingben telepedett le.

C. fentebb említett eszméjére nézve történt ugyan nagyszabású kísérlet, de eredménytelenül; hacsak eredmény számításba nem veszszük azt a sok kellemetlenséget és roszakaratot, melyek ellene nyilvánultak.

1648-ban a már egész világban elszórt cseh-morva testvérek püspöke lett s ő volt utolsó, ki ezen méltóságot viselte. Lakóhelyét ismét Lisszába helyezvén át, szomorúan tapasztalá, hogy az itteni gimnázium a legnyomorúl- tabb állapotba jutott; de most C. ismét mint oly tanító vált ki, ki minden tekintetben megállta helyét.

Didaktikai iratainak megjelenése, különösen azoké, melyek az anyanyelv tárgyalását tűzték ki feladatúi, a közfigyelmet olyannyira felköltötték, hogy ennek alapján iskolákat kezdtek alapítani. Az eredmény már is szépnek igér-