Evangélikus Népiskola, 1892

1892 / 5. szám - Schranz Mihály: A kézügyességi tanítás Svédországban

141

Messze terjedő mezőséget hiába keresnénk itt; a helyett tiszta, kéklő tárák, és földmagaslatok teszik változatossá a vidéket. Svédország azon részeiben, a hol mi tartózkodtunk, nem termesztenek búzát, csak rozsot, zabot és árpát; továbbá burgonyát eleget lehet találni a szántóföldeken. Az erdőkben miudenféle fa, nevezetesen a tölgyfa gazdagon tenyész.

Az emberek karcsú növésiiek, leginkább szőkék, eyilt tekintetüok, szerények és keveset igénylők, komolyak, de barátságosak és nyájasak. A nép jellemének egyik alapvonása a vallásosság és erkölcsösség; ebből táplálkozik a minden téren nyilvánuló jó közszellem és a jótékony czélokra való áldozatkészség.

Helsingborgból a vasút a tengerpart hosszában elvisz Gothenburgba és innen Stockholm felé, keleti irányban 3/4 órányi utazás uíán Floda nevű kis állomáshoz érünk, a mely a Sevelungen tó kifolyása mellett fekszik; innen kocsin vagy csónakon rövid félóra alatt a nääsi birtokra juthatunk, mely nyelvalakuan terjed a tó közepéig, azért azt a nevet kapta, „Nääs“ mi annyit jelent, hogy; nyelv. Messziről látható a gyönyörű kastély, mely egy kis magaslaton fekszik. A kastélylyal szemközt a tó túlsó oldalán, mely itt át van hidalva, terülnek el a képző-intézeti épületek, a melyek inkább kisebb, izlésteljes nyaralókhoz hasonlítanak és egy ter- mészeti-s szépségekben bővelkedő parkban vannak elhelyezve. Ez tehát utazásunk végczélja, telepedjünk meg itt gondolatban hat hétre. A mint a csónakból, melynek segítségével idejöttünk, partraszállunk. az intézeti igazgató elénk jön és nyájasan üdvözöl és a főépületbe kisér el, a Vünhem-be (baráti otthon), itt van a társalgó és az étterem is. A mint belépünk a társalgóba, figyelmeztet az igazgató hogy ismerősre is fogunk akadni és rámutat egy képre, mely felséges királyunkat ábrázolja. Az előcsarnokba (Veranda) érve, magyar trikolor lobogott barátságosan felénk; ugyanily zászlócskák lengtek dolgozó asztalaink fölött, úgy hogy minden belépő azonnal megtudja a tanfolyamban résztvevő nemzetiségét. Kicsinységek ezek ugyan mind, de egész idegen földön fölötte kellemes benyomást gyakorolnak az emberre, és meg kell vallanom, hogy impozáns ünnepélyes fogadtatás nem volna képes úgy megnyerni az idegenek szivét, mint a megtiszteltetésnek épen ily gyengéd jelei: azért mindjárt az első percztől kezdve egész otthonosan éreztük magunkat már azért is, miután lakásul egy külön kis faházikót bocsátottak rendelkezésünkre. Lakásunkat felkeresve utunk az igazgató villája mellett vezetett el, a mely nyirfaberekben terül el, amiért is „Nyir-Nääs“-nek hívják. E mellett fekszik a tulajdonképeni tanítóképző intézet, két dolgozó-, tan- és hálótermekkel ellátva. Az intézet másik épülete a Vauhem másik oldalán mintegy 100 lépésnyi távolban fekszik. Mindezen épületekben, —- a melyek különben fából izlézteljesen vannak készítve, — az első emeleten hálótermek vannak, az intézeti növendékek számára, a többi lakóhelyiségek kissé távolabb vannak, és mindenhol gondoskodva van róla, hogy mindenki naponként elég testmozgást tegyen a szabad levegőben, nehogy a test annak hiányában fejlődésében, vagy tevékenységében megakadályoztassék.

Először is a birtok ősz urát mutatom be: neve Abrahams on Ágost, ő ezen intézet alapítója. Mindent, a mit az intézet látogatói élveznek, az Ő nagylelkűségének köszönhetnek. A lakást és élelmezést kivéve, minden ingyen jár; a tanítás, az eszközök használata, a munkához szükséges anyag díjtalan, sőt a belőle elkészített tárgyak is minden kárpótlás nélkül megtarthatók- Abrahamson úr az