Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 5. szám - Schranz Mihály: A kézügyességi tanítás Svédországban
142 összes épületeket, melyek 105 intézeti látogató számára dolgozó-, társalgási- és hálótarmeket foglalnak magukban, saját költségein építette fel, saját pénztárából fedezi a világhírű intézet minden kiadásait, sőt arról is gondoskodott, hogy az intézet halála után, mint az ő alapítványa, tovább is fennálljon. Bármely iskolának, mely hozzá fordul, iskola berendezésére szükséges tárgyakat és eszközöket minden nyereség nélkül azon az áron küldi meg, a mibe neki kerül; sőt annyira megy vendégszeretetében, hogy a tanfolyam végén az intézeti látogatókat meghívja kastélyába diszebédre, és rendelkezésükre bocsátja kastélyának minden helyiségét. Méltán érte tehát azon magas kitüntetés, hogy Svédhon királya a múlt nyáron, ottlétünk alatt a trónörökössel és harmadik fiával és udvari személyzetével meglátogatta Abráhamson úr intézetét, miközben a felséges úr élénk érdeklődést tanúsított és személyzetével együtt vendége volt a páratlan nagylelkű ősz úrnak. Az egész intézetnek éltető szelleme Salomon Ottó igazgató úr, Abrahámson úr unokaöescse, széles körű ismeretekkel biró, komoly férfiú, kit az ég földi javakkal is gazdagon megáldott; kit tisztelni és szeretni megtanul mindenki, ki hosszabb időn át vele érintkezett és szemtanúja volt áldásos működésének. 0 és a főtanító Johannson az intézetnek szellemi teremtője. Amellett, hogy az intézet ügyeit-bajait intézi és igazgatja, naponta három nyelven: svédül, angolul és németül előadásokat tart. Alapos képzettsége, mély tudományossága és a páratlan tárgyilagosság, melylyel nézeteit előadja, szinte bámulatba ejtik az embert; saját nézeteit nem erőszakolja rá senkire. A mit mond, mind oly természetes, világos, hogy daczára annak, hogy csak töri a német nyelvet, mégis szívesen hallgatja előadását az ember. A múlt nyáron — az 55. tanfolyamban — 105 intézeti látogató vallotta őt szellemi vezérének; ezen nyári tanfolyam, mint minden évben, nemzetközi jellegű volt. Mindössze 13 nemzet volt képviselve; legtöbben voltak svédek, angolok és hollandiak; az osztrák birodalomnak 2, Magyarországnak pedig három képviselője volt. A tanfolyam julius 29-én kezdődött és tartott szeptember 8-ikáig. A látogatóknak körülbelül egyharmadát nők képezték, a kik ugyanazt a munkát végezték mint a férfiak; 7 csoportra osztva 3 teremben 6 tanító és 1 tanítónő vezette a tanítást, úgy hogy minden tanítóra átlagosan 15 növendék esett. 1875 óta, a mióta az intézet fennáll, 54 tanfolyamban 1142 tanító és 339 tanítónő, összesen 1481 tanerő nyert itt oktatást és kiképzést a kézügyesítő gyakorlatokban, az utolsó 55-ik tanfolyamot beleszámítva eddig 1586 látogatója volt az intézetnek. Az 1481 intézeti tanfolyamot végzett tanító, illetőleg tanítónő között volt 1177 svéd, 125 angol és skót, 43 finn, 35 norvég, 22 dán, 16 orosz, ugyanannyi olasz, 14 amerikai, 13 osztrák, 11 német, 5 hollandiai, 3 franczia és ugyanannyi belga, 1 izlandi, 1 abessiniai és 1 spanyol. A jövő évi kimutatásban a mi hazánk is lesz képviselve. 1890-ben 529 tanító, illetőleg tanítónő folyamodott az intézetbe való felvételért, de a helyiség szűke miatt 253 fel nem vétethetett, 1891-ben még többen jelentkeztek a felvételre, de erre nézve nincsenek hiteles számadataim. Már most kisérjük végig figyelemmel a napi munkát. Miután reggel 8 órakor a reggelizést és az istenitiszteletet elvégeztük, harangszó jelenti a munka kezdetét.
