Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Kérdések és feleletek
122 Szerintem ily ügyben türelem, nyájasság által többet erünk cl, mint a betühez való szoros ragaszkodás által, mert ha az atya makacsságát megtörni akarván tán erőszakhoz akarnánk nyúlni, szerény véleményem szerint, a világi hatóság ebben alig támogatna és az egyházi hatóság is, könnyen belátható okokból, alig fog ily ügyben a legvégső határig menni. Igen nagy különbség van a *soll» és a «muss» között! Miklósfalu. Göhring Mihály. * * * IV. Bognár Endre, lovászpatonai lelkész s kér. népiskolai biz. egyh. elnök úr az »Evang. Népiskola" ez évi 2. számában egy nyílt kérdést tesz közzé, melyben felszólítja a tanítói kart azon kartársa ledorongálására, ki egy iskolás növendékét nem hajtotta bottal a templomba. (Hogy bottal hajtsa, arról a nyilt kérdésben nincs említés téve. Szerk.) Ha pusztán arról volna szó, hogy egy tanítvány nem jár el rendesen a reggeli könyörgésekre, ebben én semmi különöst, mi a nevelés, iskolai fegyelem felügyelet körébe tartoznék, nem találok. Az én növendékeim sem járnak el pontosan a reggeli könyörgésekre, hol egyik, hol másik, különösen a gazdák gyermekei közül elmarad, segítvén odahaza atyjának a reggeli házi teendőket elvégezni; de ha ma el nem jön, eljön holnap, ha ma elmarad kettő, holnap jön helyette öt s igy az esperességi határozatnak, úgyhiszem, elég van téve. Én a feltett «Nyilt kérdés*-ben egészen mást látok. Azt látom, hogy annak a bizonyos fiúnak atyja a lelkésznek haragosa lévén nem ereszti gyermekét a templomba, természetesen oda maga sem megy. Kérdem tehát ki a hibás ? A gyermek-e, ki az iskolában megtanulta a szülők iránti tiszteletet engedelmességet ? A szülő-e, ki az által akar a papja iránti haragjának kifejezést adni, hogy gyermekét nem akarja a templomba ereszteni? A tanító-e ki bottal (? ? Szerk.) nem akarja a gyermeket Isten házába hajtani, miután ekkor az illető szülő haragját vonná magára? Vagy a lelkész, ki az illető szülő, talán méltó haragjának tette ki magát ? Én azt gondolom ez utóbb feltevésemben nem csalatkozom. Ha az illető lelkész tekinti híveinek lelki nyugalmát, megtartja a szt. irás ama szavait: A mennyire lehet minden emberekkel békességben legyetek, a nap le ne menjen a ti haragtokon, akkor nem fordul elő a fenti eset. Tehát nem a tanítót kell felelősségre vonni a rossz templomba járásért, hanem a lelkészt, ki talán szándékosan (? ? Szerk.) teszi ki magát hívei haragjának. Arra van paragraphus, ha a gyermek a tanórákat hanyagságból elmulasztja, mi a teendője ekkor a tanítónak, de arra nincs, hogy a gyermeket, vagy esetleg a szülőt hogyan büntesse meg a hatóság, ha azok a templomba nem járnak. Sokkal czélszerübb lett volna vitatárgyul ezen kérdést feltenni: Mit tegyen a lelkész, ha hívei a templomot rosszul, vagy éppen nem látogatják? Én tehát a feltett »Nyilt kérdést" mint a nevelés iskolai fegyelem s felügyeletbe nem vágó dolgot a fenti gyülekezeti állapotok tekintetbe vetele mellett egészen semmisnek tekintem és azt gondolom: legyen felelős a tem
