Evangélikus Népiskola, 1892

1892 / 4. szám - Kérdések és feleletek

121

Szóval, igen kérem a tisztelt munkatársakat, a kik esetleg érdemesnek találják, hogy a felvetett kérdésre feleljenek, szíveskedjenek ne csipkedni itt is, mert ezzel a kérdésre nem felelünk, hanem olyan térre tereljük a tárgyalást, a melyre én követni nem vagyok hajlandó. Megvilágító humoros szikrák igen, de insinuatiók nem járják azok között, a kik tisztességet várnak maguk iránt. Én a népiskolaügy fontossága és érdekében tettem nyilvánossá a kérdést.

Döröcskei.

Felelet Bognár E. nyíl kérdésére.

ni.

Tekintetes szerkesztő úr 1 Becses lapjának f. é. 2. számában felvetett nyílt kérdésre bátor vagyok a következőkben felelni. Ezen kérdés helyes megoldásánál jó lesz eltekinteni attól, hogy czélszerü-e oly határozat hozatala, mely kötelezi a tanítót minden növendékeivel minden reggeli istenitiszteletre menni, és tisztán ahhoz tartani magát, hogy e határozat megvan. Felteszem, hogy a lelkész úr a szószékről, a tanító az iskolában kihirdették és így az kötelezővé vált úgy a tanítóra, mint gyermekeire nézve.

Ha már most egyik másik nem jön el egyszer másszor a könyörgésre azért, hogy tán elkésett vagy más rajta kívül esett bajból nem jöhetett, akkor szerintem, jó lesz szemet hunyni inkább, mint túlságos szigorral fellépni. De hol a gyermek szülei által tiltatik el ezen kötelesség teljesítésétől, ott a baj komolyabb, s ügyes tapintatot kíván a tanító részéről, ha csorbát nem akar ejteni tekintélyén.

Ily esetben én általános intést tennék az egész osztályhoz, szivükre kötvén, hogy minden ember köteles a felsőségnek s a törvényeknek engedelmeskedni (Róm. 13. 1—2) s hogy Isten is szívesen látja, ha örömmel megyünk az 5 hajlékába.

Ha ez nem használna, négy szem közt szobámban figyelmeztetném a gyermeket szülei konokságának s az ő rossz példájának káros következményeire.

Ha, mint a szóban forgó esetben, a fiú atyja a lelkésznek haragosa, a tanító bátran elmehet ezen atya házához s nyugodtan, de komolyan megmondhatja néki, mennyit ront saját gyermeke erkölcsi nevelésén, midőn a felsőbb hatósaga rendelete elleni engedetlenségre kényszeríti.

De még ezzel sem elégedném meg, ha fáradozásom sikertelen volna, hanem bezárnám a fiút, a hányszor elmarad, annyi ideig, mig a könyörgés tartott s leíratnám vele a reggeli éneket. Ezt vagy megunja a gyermek s kéri atyját, hogy már hadd menjen egyszer templomba, vagy az atya szive meglágyul, belátja hibáját s elküldi fiát istenitiszteletre. Megeshetik azonban, hogy még ezek után is konokul megmarad makacs elhatározásánál és akkor a tanítónak már nem tanácsolnám erősebb eszközök használatát, hanem azt, hogy lépjen most érintkezésbe lelkészével s engedje át annak a szükségesnek tetsző további lépéseket.