Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Kérdések és feleletek
119 fejlettsége teszi érdemessé arra, hogy Macaulay és Carlyle mellett említsük nevét s követendő példaképül állítsuk minden nemzet és minden korszak történetírói eléKovács Sándor. Párosával mennek. Párosával mennek kicsi növendékim Munka végeztével szerény iskolámból; Én meg mint a pásztor lecsüggesztett fővel, Gondolataimba merülve leghátul. Ők vígan csevegnek; rájuk is kell szólnom Néha-néha érte. Van is foganatja! De én ezenkívül egy hangot se szólok : Úgy elandalg lelkem édes gondolatja. És ez a gondolat, a mi olyan édes, Az, hogy: csak az Isten végre, valahára Hozná azt az időt, hogy hű kedvesemnek, A kit úgy imádok — én lennék a párja! Akkor párosával mennék jó inagam is Növendékeimmel, ha nem egyszer, másszor; S kicsi feleségem1 a miért velem, jött Megcsókolnám otthon, tudja Isten, hányszor! Tóth István. Válasz nvilt kérdésemre adott III. és IV. sz. feleletekre. A III. számú “Egy tanítódtól származott, ki velem az előzményekben egyetért, a conclusióban már nem, Teszi ezt azért, mert »úgy érti a közleményből», miszerint történt az én dispensatióm a tanító ellenzése daczára. Hát azt nem mondhatnék, hogy ellenzése daczára, de — a mi természetes — nem az ő nézete szerint, hanem azon ellenvéleményem alapján, a mit épen közszemlére bocsátottam. Az én hivatásom nem lehet az, hogy egy tévesnek ismert eljárás támogatója legyek akkor is, ha látom, hogy azzal erkölcsi, szellemi hasznot már nem, hanem anyagi igazságtalanságot igenis követhetek el, mely ellen épen orvoslást keresnek; mert ezzel legkevesebb szolgálatot tettem volna az iskolának. Még akkor sem tehetem ezt, ha azon fél hátrányával járna is, a melytől a nem correctnek ismert eljárás származott. A ki oly érzékeny, mint az »Egy tanító« úr, az tudom, hogy eljárásában is körültekintő, méltányos és kényes, s ha maga nem úgy járt volna, bizonyára elfogadta volna tanácsomat. Azt, hogy a tanító tekintélyét megsemmisíteni lett
