Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Tárcza
114 Dallam: Bizony meglészen az idő. Miért függ ott a néma lant Babyloni füzeken ? Oh zengj Sionról újra dalt, Rabságod ne epeszszen! Szabadságról zengjen dalod, Belé habár szived sajog S kitör a köny szemeden; Erős karral ha majd az Úr Az ellent elsodorja, Ha népe majd kiszabadul S nem lesz már senki foglya: Oh akkor, kik rég szenvedünk, Mint álmodók vigan leszünk E nagy csodadologra. 4. Vizkereszti ének. Sehmolk Mind szép álomtól édesen Nyíl majd ajkunk mosolyra, Szívünk nem meri hinni sem, Mintha igaz se volna. Oh vedd e szót Ígéretül, Zengj dalt, ha rád bú nehezül, Reményt vetvén Sionba. Mégis csak boldog a hivő, Dalt zenghet bánatában, S bár idegen a bérez, mező, Hitével nem hazátlan. Nosza, Sión hegyére fel, Velünk az Úr csodát mivel, Zengjünk hát dalt vidáman! Benjámintól (1672 —1767). IV. Mózes 24. 17. „Látom azt, de nem most; nézem azt, de nem úgy, mint közel valót: származik csillag Jákóbból és támad királyi páleza az Izraelből“. Esaiás 60, 6. „Midiánnak és Efának tevéinek fijai mindnyájan Sebából eljő- nek, aranyat és temjént hoznak és az Urnák dicséretit hirdetik*. Máté 2, 2. „íme napkelet felől jövének Jeruzsálembe bölcsek stb.“ Dallam: Menynek, földnek teremtője. Nemzeteknek égi fénye, Szabadító Istene! Sába jő és néz az égre, Csillagod hol feltüne; Sem és Japbet vágyva lát Téged, Jákob csillagát. Aranyért im itt cserébe Hit, remény és szeretet; Templomodnak szent tömjéné Buzgó áhitat lehet, S myrhakéut törödelem Hű szivünkben megterem. Napkeletnek bölcseivel Mi is hozzád sietünk, Vágyainknak szárnya visz el, Kérdve: hol van kisdedünkV Jeruzsálem, Bethlehem, Mondd, királyunk hol pihen? Áldozatunk vedd kegyesen, Hódolattal nyújtjuk át; Űzd el, ránk ki néz irigyen, Ellenünknek bősz hadát, Hogy Heródes vak dühe Vészét ne hozzon senkire. Eljövünk im nagy sietve, Mint Midián hirnöki; Nálad az ég minden kincse, S bárki kér, te adsz neki. Oh nézd, térdünk meghajol S lelkünk hitben átkarol! S most könyörgiink szent áldásért Mert utunkra elmegyünk; Szírt, tövis közt nyiss szabad tért, Majd ha ránk tör ellenünk; Úgy vezérelj pályánkon. Hogy reánk az ég várjon. Payr Sándor.
