Evangélikus Népiskola, 1892
1892 / 4. szám - Sass János: Pali öcsémnek. XI. (Egyháziak a politikában)
Ill lelkesedő ifjú kebelben végtelen keserűséget halmozzanak fel, az emberi jellemről alkotott magas képzetet elhomályosítsák s az abban való hitet alapjaiban megrendítsék. Ha elgondolod, hogy a felvilágosodás kora egyik legdicsőbb vívmányának a népfenség eszméjének nevezetes életuyilatkozata a polgároknak önmaguk feletti rendelkezése, ha elgondolod, hogy ez az eszme a mi földünkön olyan régi, mint a mi történetünk, lehetetlen megfontolás, meghatottság s ünnepélyes érzelmek bizonyos neme nélkül lépned a választási urnához. És ha ily érzelmektől dagadó kebellel látod ott szerepelni a köznapi érdekeket sőt alacsony indokokat, melyek egyesek, gyakran egész tömegek elhatározását vezérlik: elhiszem, hogy lelked mélyen elborul s kételkedve kérdezed magadban hol és miben nyilatkozik az embernek az isten képére teremtett lénynek az a fenséges eszméje, melyet nevelőid beszéde s olvasmányaid behatásai alatt róla magadnak alkottál ? Pedig a történet tanulsága szerint ez az eszme mégis igaz. Igaz, hogy az ember az isteni tökéletesség végetlen czélja felé halad feltartóztathatlanul és szakadatlanul. És ha a mindennapi tapasztalatok úgy látszik,, mintha meghazudtolnák ezen igazságot, ha a körülöttünk, szemünk láttára végbement apró történetekből azt kell következtetnünk, hogy a hazaszeretet tulajdonkép merő önzés, a honfiúi erény nem egyéb képmutatásnál s állhatatos jellem tulajdonkép nem létezik ; ezek a tapasztalatok csak arra valók, hogy feltüntessék az emberiség küzdelmének titáni nagyságát, mely a gonosz elemnek oly roppant hatalmas és az életviszonyok minden rejtekeibe befurakodó működése mellett folytonos győzelemmel halad előre. Nemcsak ilyen — a történelem századokban számitó életére nézve — mindennapi eseményeknél tűnnek fel ilyen rút jelenségek. Ha éltél volna oly mozgalmak közt, melyeket a történet arany betűkkel jegyzett fel, olyan időkben, minőt a történet ünnepnapok közé számit; ott is tapasztaltál volna bizonyosan jelenségeket, melyek a köznapiasan gondolkodót az emberiség sorsa felől kétségbeejtik. Egyes esetekből — még ha fontosak is azok — sohase lehet az egészről ítéletet mondani. Midőn a szemeid előtt végbemenő események és az azokban szereplő egyéniségek indokainak szemlélete folytán általában az ember jellemvonásait akarod összerakni, tekintetbe kell venned azt, hogy a szemlélő rendesen inkább a rendkívüli, mint a rendes és szabályszerű eseteket veszi számításba és aztán azt is, hogy az eszményies irány a közönségesnél magasabb mértékkel mérvén rendesen inkább a rendkívüli, mint a rendes és szabályszerű eseteket veszi számításba és aztán azt is, hogy az eszményies irány a közönségesnél magasabb mértékkel mérvén rendesen kevesebb tökéletest talál, mint tökéletlent selejtest. S a mit itt általában az emberek és az Ő együttes cselekedeteiről mondottam, ugyanazt kell szem előtt tartanod egyes emberek jellemének megitélésénél is. Miután Gáti urat mind eddig ellenzéki érzelműnek ismerled, s most mégis kormánypárti képviselőt segített megválasztani, hajlandó vagy őt következetlenséggel, talán köpeny fordító állhatatlansággal vádolni s fájdalommal telik meg kebeled a miatt, hogy tisztának hitt jellemébén csalódtál. Ellenben Csepregi urat kiről sokkal inkább hitted, hogy jelleme nem szilárd, miután állhatatosan küzdött az ellenzék zászlója alatt, amannak fölébe helyezed s fáj lelkednek, hogy Őt eddig helytelenül ítélted meg. Pedig alaposabban vizsgálva mindkettőnek indokait,
