Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Papp József: A magyar nyelv tanítása a nem magyarajkú népiskolákban
49 Egészen mástermészetű és sokkal fárasztóbb feladat vár azonban arra a tanítóra, a kinek munkáját a kisdedóvó nem készíti elő. És elmondhatjuk, hogy így áll a dolog a legtöbb nem magyar ajkú iskolánál. Itt a tanítónak magának kell elvégeznie ezt az előkészítő munkálatot is, szóval neki kell megtanítania tanítványait magyarul beszélni. De hát miképen felelhet meg e nagy feladatnak a tanító becsülettel, — kérdezhetik sokan, — mikor úgyis annyi teendője van az iskolának a magyar nyelv megtanításán kiviil is ? S mit szóljon mindehhez a hat osztályú osztatlan népiskola tanítója ? III. Az első kérdésre a fentebb elmondottakban már részben megfeleltünk, midőn kijelöltük erre a magyar nyelven vezetendő beszélgetési gyakorlatokat. De ezáltal is csak akkor érünk czélt, ha azt lélektani alapon, a gyermekre nézve természetes módon teljesítjük. Vizsgáljuk csak, mi módon tanulta meg a gyermek anyanyelvét. Az édes anya s a környezet folytonosan beszélnek a kis csecsemőhez, mikor az még felelni nem is tud beszédökre. Az édes anya gőgicsélő szavait a kisded bár meg nem érti, rá nézve azok nem vesznek el nyomtalanéi; a mint a kisded fejlődik, lassanként jobban és jobban kezd figyelni a hangra, sót az egyes szavak értelmét is kezdi megkülönböztetni. Midőn pedig beszédképessége is megindúl, a hallottakat utánozza, mondogatja, s addig gagyogja azokat, míg utoljára megtanulja és pedig nemcsak a szót, hanem avval együtt megismeri a dolgokat is. Mihelyt egyszer a fejlődésben e fokra eljutott, s nála már az értelem világa is nyiladozni kezd: mindent, a mit körülötte lát, a mi környezetében végbe megy, ismerni és tudni akar. Tehát környezetét szüntelenül kérdéseivel zaklatja, hogy mi ez? vagy amaz? Ha megmondják neki, ő is utánamondja. Az így elsajátított szókészletét azután minduntalan mondogatja, hányja-veti, más hasonló esetekre alkalmazza, sokszor talán rosszéi is; de elvégre mindezek által ügvesedik a beszédben, s lassanként kezd folyékonyabban, összefüggoleg és értelmesen beszélni Igyekezzék a tanító a magyar nyelv tanításánál ezt a psychologiai menetet követni, és akkor növendékei minden nagyobb nehézség nélkül, rövid idő alatt jól megtanulnak magyaréi, — égy, hogy ez idegen idióma az iskola tervszerű s kitartó működésének eredményekép csakhamar második anyanyelvévé lesz a gyermeknek, melyen nemcsak baggadozva, jól-rosszél beszélni, hanem gondolkodni is képes lesz. Szemléltessen tehát a tanító tárgyakat, cselékvéseket, jelenségeket s nevezze meg azokat azonnal magyaréi; a mondottakat utánoztassa a gyermekekkel s gyakorolja be jól. Utóbb az ismeretes szavakból alkosson, s a gyermekekkel is alkottasson rövid kis mondatokat, a mennyit csak lehet; hányják- vessék, alkalmazzák kis szókészletöket mindenféleképen, épégy, mint azt az anyanyelvén beszélni tanuló gyermek teszi a megtanult szókkal s kifejezésekkel. így haladjon tovább hosszabb mondatokra, összefüggőbb beszédre és tapasztalni fogja, hogy a második-harmadik évben már fennakadás nélkül végezheti e beszélgetési gyakorlatokat teljesen magyar nyelven; az anyanyelvre pedig, mint kisegítő eszközre, csak ritkán lesz szüksége. Nagyban előmozdíthatja s megkönnyítheti a tanító munkáját azáltal, ha nem csupán a magyar beszélgetési órákon beszél tanítványaival magyaréi, hanem
